Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Fogarassy Miklós: Bemutatás/felmutatás (Tóth László: Válogatott versek 1968-2009)
70 KÖNYVRŐL KÖNYVRE makhosz beszámol arról, hogy választott egy „kis brosst”, ami jól megy majd mamája, Pénelopé kosztümjéhez. De a kellékek „cserélgetése” sem mulatságos igazán. Hiszen „roppant, átgondolt szintaxis” köti össze a múltat és a jelent, az antikvitást és a mát, és a tej- és vérfoltok, élet és halál, szerelem, erőszak és csalódás ismétlődése sohasem felszabadító igazán. Nincs feloldódás. A kétezer év múltán a tengerből kiemelt görög szobrok ugyanolyan felhorzsoltak, megsebzettek, csonkák, ugyanúgy forrón „lüktetnek”, mint ama modellszerű női sorsok képviselői, az istennők, akikről ezeket a hófehér szobrokat mintázták. Furcsa kiforgatása ez az idea-tannak: „Mindegyik csonka. Talán vérzik is, ha megkarcolom.” A mítosz, az örökös ismétlődés, a „roppant szintaxis” nem engedi, hogy a sebek, hogy bármilyen (női) seb begyógyuljon. A gyerekeket meg kell szülni, meg kell szoptatni, a csalódást elviselni; a bosszúterveket - ha vannak — időben be kell teljesíteni. „A test kelletne a lélekből fakad”, dúdolja a költői én a csonka szobrokról szóló vers végén. Ha változtatni nem lehet, nem marad más, csak az irónia. Polgár Anikó „görög mitológiájában”, régi-új világában még meghalni sem lehet. Hiszen „édesszájúak” a hallottak, akiknek Klütaimnésztra visz áldozati ajándékul anyatejet kőkorsóban - ahogy „édesajkúak” a múzsák is, akik ünnepkor csapatostul tódulnak rúzst és bokacsizmát vásárolni a bevásárlóközpontokba. Kasszandra még meghalni sem tud „idejében”, nyelvét a római korban is sodorja az ár, szavait pedig minuszkulába írja át egy „buzgó szerzetes”. A megsebzettség nem engedi sem a felejtést, sem a feloldozást, de furcsa mód a végérvényes elmúlást sem. A „körömcipős régésznő” (a költői én egyik alteregója) még a fold, az idő mélyére temetett szobrokban is meglátja a sebeket. És még a megértés sem segít. A régésznő, aki maga is nő, „belelát a kőbe, de nem lát át rajta”. (Kalligram, Pozsony, 2009.) Bánki Éva В emutatás/felmutatás Ma Isten maga... avagy Változatok a teremtésre (Tóth László: Válogatott versek 1968 - 2009 című kötetéről) A „Ma Isten maga...” című verseskötet Tóth László költészetének különleges sűrűségű tömöritvénye. Olyan ez a könyv, mintha valami sorvezetőt, útikalauzt vennénk általa kézbe, hogy eltájékozódjunk az alkotó lírai oeuvrejében, az 1968 és 2008 közötti negyven év verstermésének, lírai vegetációjának különleges rengetegében. Hogy átlássuk geo- és topográfiáját, e költészet átváltozásait, fő irányait, fordulatait, szerkezetét. Bevallom, magam is érzem, szükségem van erre — egykettőre elveszhetnék a részletekben, holmi mellékösvényekre tévelyeghetnék Tóth költeményinek különleges dzsungelében. A létezés alapkérdéseivel szembesítő filozofikusság és a szenzitív lélek önreflexiója - ezzel szinte semmi olvasói gondunk, ez a paradoxon tengelyszerünek látszik. Az is világos, hogy miközben nagy horizontok tárulnak fel a Tóth-versek szelek
