Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Kő-ország fia Amerikában (Lacza Éva beszélgetése Cselényi László, József Attila-díjas költővel)
Kő-ország fia Amerikában 43 mondanom önkritikusan, én javasoltam a Madách-Posonium kiadónak, hogy az életmű-sorozatom megszakítása árán is, fontosabbnak vélném, ha előbb egy ilyen könyv jelenne meg. * A rólad szóló írásokból?- A rólam szóló írásokból, de nemcsak a pozitív tartalmúakból, hanem a keményen bírálókból is. Látnivaló, mennyire ellentétes vélemények jelentek meg, és vannak rólam. Most ugye Csehy írását említettük, és attól kezdve, hogy vannak olyan vélemények (megírva, vagy meg nem írva), hogy olyan abszolút dilettáns, amilyen ez a Cselényi... * Csehy Zoltán eléggé bonyolultan ír a te Aleatóriádról, a zenei párhuzamokat hangsúlyozva elsősorban. Akit érdekel, elolvashatja az Irodalmi Szemle februári számában.- Én 1989 óta új verset nem írtam. De ami „mást” 1989 óta papírra vetettem, az egész eddigi életművemnek a folytatása, egy hipertext. Variációs költészet az Aleatória, amelyet a végtelenségig lehetne írni. Pontosan erről van szó, s most egy kicsit én is rosszmájú leszek. A Ludas Matyi egykori mottója szerint egy újszülöttnek minden vicc új. Ugye? Aki ki sem lépett a falujából, ahogy mondtuk az imént, az azért boldog, mert csak a falut és környékét ismeri. Csehy írásából számomra is az derült ki (negyven év után), hogy van valaki, aki tudja, verskompozíciómat elsősorban a zene, főleg a modem zene felől lehet megközelíteni.- Aki ehhez nem ért, meg nem tudja... annak hiába magyaráznám. Ilyen szempontból Csehy azért érdekes, mert tudom, hogy ért hozzá. Nekem mondta már olyan ember - aki valóban a legalaposabb ismerője mindannak, amit írok -, hogy ő ehhez nem tud hozzászólni, sőt el sem olvasta végig a munkámat, mert nem ért a zeneelmélethez. Én meg itt vagyok megfürödve, mert sajnos úgy látom, hogy nemhogy a csehszlovákiai, szlovákiai, felvidéki írástudók között, hanem az egyetemes magyar irodalom írástudói között is nagyon kevesen vannak, akik értenek a modem zene elméletéhez. Ráadásul megmondom neked őszintén, én sem értek hozzá. Pontosabban annyira biztos nem értek hozzá, mint Csehy Zoltán. Mindenesetre én 1968-ban, 1969-ben ennek a modem zenének a bűvöletében éltem. Hogy mikor fog ehhez a modem zenéhez és az általa is megihletett költészethez „hozzáférni” a közönség, az egy másik kérdés. Nekem mindenképpen elégtétel, ha van egy ember, és ráadásul a fiatalok között (s már nem is csak egy van, hiszen ott van H. Nagy Péter meg Mekis János), akkor az már azt jelenti, lehet, hogy valami értelme is van, meg lesz is a munkámnak, költészetemnek. Keresztúthoz érkeztem. Két út van előttem. Hogy melyik lesz a helyes? Vagy melyiken indulok tovább? Ez majd elválik. * * Laci, a beszélgetés végére kívánok neked jó egészséget ahhoz, hogy a terveidet meg tudd valósítani, jelenjen meg neked is, és a többieknek is — akik írással
