Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - Alabán Ferenc: A realista író palóc és szlovák kontextusai (Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára)
Л realista író palóc és szlovák kontextusai 9 mindegyiküknél jelen van egy bizonyos szinten a „szelíd meg-szépítés” momentuma. Mikszáth kitűnően ismeri alakjai külső-belső tulajdonságait, s rajtuk keresztül rajzolja meg azt a korabeli magyar valóságos társadalmi képet, mely jó alapot jelent a hitelesség és az élményszerűség eléréséhez. A saját élmény saját hagyományt is teremt és jelent ezekben az esetekben, ha nem is olyan kilúgozott formában és éllel, mint Móricz Zsigmond novelláiban és regényeiben. A mikszáthi realizmus inkább értékrendek találkozását, az új helyzetnek megfelelő rend elfogadását vagy éppen visszautasítását is jelenti, melyből konfliktusok adódnak, s melyeket nem minden esetben lehet fel-/megoldani. Ahogy Mikszáth Kálmán megtalálja alapvető és eredeti élményét, megtalálja hozzá az adekvát stílust is és emberképet. Novelláinak szereplői jórészt szociológiai szempontból és a természethez való viszonyuk alapján determináltak, s helyzetükben nincs változás, illetve felemelkedés, sem kivezető út. A vágyak, a törekvések és a meghatározó motívumok az ösztönök és az ebből fakadó erkölcsi egyszerűségből és tisztaságból adódnak. Mikszáth Kálmán novelláiban ezzel egy jórészt civilizáción kívüli világot is bemutat, amelyben a hagyományos és egyszerű erkölcsi normák érvényesek. Regényeiben viszont megjelenik az „erkölcstelen” magatartás és világ mellett az „erkölcs nélküli” attitűd is. Mikszáth hőseinek erkölcsi felfogása és értékrendje mintha nem illeszkednék a változó időhöz és társadalmi átalakulásokhoz. Ebben az esetben is a századforduló magyar novellisztikája említhető tipikusnak, melynek alakjai hasonlatosak Mikszáth hőseihez, akik egy bizonyos szinten „feleslegesnek” és nevetségesnek is tűnnek az új, polgárosodó társadalmi viszonyok között. A fokozatosan létrejövő új kontextusban idegeneknek látszanak, viselkedésükkel, világlátásukkal a különcök erkölcsi életelveit vallják magukénak, vállalva annak minden következményét. Azt a felismerést erősítik, hogy a morál, a becsület, a tisztesség nem függ a társadalom, tehát a külső körülmények változásaitól, s hogy ezek az értékek valójában nem változnak az időben sem. Ez a típusú hős minden helyzetben helytáll, s nem fogadja el a körülötte levő racionális és csak a saját hasznával foglalkozó közeget. Mikszáth persze észreveszi a „másik világ” erkölcsi sajátosságait is és felmutatja a polgári morál színeváltozásait, árnyoldalait, amely a világot és a benne élő embereket egyaránt elszürkíti és törekvéseiket is egyirányba, a haszonelvűség felé tereli (lásd elsősorban regényeinek világát). SZLOVÁK FODÍTÁSOK TÜKRÉBEN Figyelmet érdemel az a tény, mikor, hogyan, milyen gyakorisággal fordították szlovák nyelvre Mikszáth Kálmán műveit, s hogyan fogadta azt a szlovák befogadó olvasóközönség? Megkülönböztetünk időszaki sajtóban, folyóiratokban és könyv alakban megjelent különböző szintű szlovák Mikszáth-fordításokat. A korabeli szlovák fordítói gyakorlat jellemzője volt, hogy egyes könyvkiadásra szánt
