Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - Alabán Ferenc: A realista író palóc és szlovák kontextusai (Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára)
A realista író palóc és szlovák kontextusai 7 nem felfedezett művészi kifejezés eredménye. Minden regionális meghatározottság általában az adott tájban élő emberben, annak tetteiben, erkölcsi normáiban, szokásaiban gyökerezik és válik sajátosan determináns ismérvvé. A tájban élő emberben fejlődik ki örökségként a személyiségjegyek sora, így a mentalitás is, ami évszázadokon keresztül alakult, formálódott, és maradt meg sajátos identitást meghatározó jegyként. Mikszáth Kálmán esetében is az emberábrázoláson keresztül, annak segítségéveljelenik meg és válik hitelessé, elmélyültté a régió, a palócfóld, annak lakója, egy tágabb szinten pedig magát az embert körülvevő korabeli világ. A SZLOVÁK KONTEXTUS FORRÁSA ÉS LÉNYEGE Amikor Mikszáth Kálmán más kultúrákhoz való kapcsolatait vizsgáljuk, elsőként és egyben meghatározóként a szlovák néphez, tájhoz és nyelvhez való pozitív kapcsolata jelenik meg, mint egész életén át vezető jellemző sajátosság. Nemcsak írói fejlődésének első szakaszában, amikoris főként szülőföldjének, Nógrád- nak megragadó természeti szépsége, falvainak, s e falvak szlovák és magyar lakóinak élete ihlette írásra, s hozta létre a Tót atyafiak és a Jó palócok című elbeszélés- kötetek édes-bús történeteit, hanem későbbi müveiben is találkozunk ezekkel a fontos színt jelentő vonatkozásokkal. Mikszáth Kálmán történeteiben később is felfelbukkannak palócok, szlovák tájak és alakok, ha nem is állnak mindig a témák és a történetek középpontjában. Az iróniára és a gúnyra hajlamos Mikszáth szeretettel, megbecsüléssel és kedves humorral ábrázolja falusi alakjait. Hogy mennyire meseszerü vagy éppen tárgyilagos az író szemlélete ezzel a motívummal kapcsolatban, megoszlanak a vélemények. „A szlovákokkal szemben kialakított nézete nem egyöntetű, bizonyos kötöttséget látunk felfogásában - állapítja meg Csanda Sándor egyik tanulmányában -, tükröződik ebben egyrészt az úri, nemesi szemlélet, amely a parasztot naiv gyermeknek nézi, mosolygó jóindulattal ugyan, de mint komoly társadalmi tényezőt, nem akarja tudomásul venni (ez az »álparaszti arc«). Máskor előtör Mik- száthból az együttérző ember. Ilyenkor belülről nézi a parasztot, akinek látszólagos békés együgyüsége mögött hatalmas szenvedélyek viharoznak, akinek erkölcsi törvényeit a természeti tényezők szabták meg, nem a hazug társadalmi szokások.”3 Részben az osztályszempontú megközelítés és értelmezés determináns színeit találjuk meg Tuczel Lajos véleményében is: „ Az igazi szlovák nemzeti jelleget Mikszáth nem a polgári és nemesi osztály képviselőiben találta meg, hanem az egyszerű szlovák népben, amelyet pedig ő legtöbbször szelídnek, türelmesnek és passzívnak ábrázolt. Elmaradottságukat és müveletlenségüket nemegyszer figurázta ki lenézéssel kevert sajnálkozással és részvéttel vagy fölényes iróniával, azonban, mint élesszemü realista, észrevette azt is, hogy ebben az elhanyagolt népben már ébredezik a nemzeti öntudat... Mikszáth szlovák leányalakjai kivétel nélkül szépek és vonzóak, a legények élettől és egészségtől duzzadok. Az író azt is észreveszi, hogy
