Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - Kulcsár Ferenc versei(Episztola a versírásról egy barátomnak, Isten elől elrejted orcád, Ezerkilencszázhatvankilenc csúf nyarán, Isten ezer mosolyával mosolygó világom)
Kulcsár Ferenc versei 3 veséjét apámnak, fölégetted tüdeje elszáradt lombjait, elraboltad magyarul mosolygó álmait. Hízzon a gyalázat, dagadjon a kín - letartóztattad verseim. Kerék alá tetted, onnan is kivetted, mérgezett kútba vetetted, s elvittél a békefrontra sárban kúszni-mászni, önnön sírgödrömet hóban, fagyban ásni. Emlékszel, huszadik század? Eszedet vette pusztító lázad. Fejvevő pribék, porkoláb voltál, bűnös bensődből kihajoltál, s lefejezted önmagad. Nem öleltél - öltél. Bakó voltál, böllér. Véres kézzel dédelgettél, hiénahússal etettél: ki fosztattak benned elevenek és holtak, megaláztattak általad eljövendők s voltak. Emlékszel, huszadik század? Széttépett a kétfejű gyűlölet s utálat. Mint varangyos béka, sunyítva követted minden léptem, földön, víz alatt, égen. Depressziós, síró torzszülött voltál,
