Irodalmi Szemle, 2010

2010/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: Drámák és elméletek (Décsi Tamás Drámák és elemzések c. kötetéről)

92 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Bécsy Tamás müvei kapcsán megtapasztalhattuk, hogy a dráma ontológiai elemzésének lehetőségeivel sokszorosan és elmélyülten foglalkozik. Két buktatót említ a drámaelemzésekkel kapcsolatosan: az egyik, ha megmaradunk az adott mü irodalmi elemzésének szintjén; a másik pedig, ha a drámát színpadi alkotásnak gon­doljuk. Az irodalmi elemzés esetében szerinte a drámát, mint irodalmi szöveget kezelik, akárha kisregény vagy egyéb műalkotás volna. „Szólnak a cselekvés és/vagy a jellemek hiteléről, minéműségéről, összefüggésük kérdéseiről, a közlés­ről, a világképről, a mü speciálisságáról stb. De eltekintenek attól, hogy a dráma münemében íródott.” (65.) Voltaképp tehát a mü tartalmi vonatkoztatásait vizs­gálják, s nem alapoznak a műformákra, holott a művészi megformálás által lesz a mü befejezett, végleges, időtlen. A formaadó folyamatnak törvényszerűségei között vannak az ún. műnemi törvényszerűségek is. Bécsy Tamás a továbbiakban e tör­vényszerűségek megvilágítását részben Arisztotelészig visszanyúlva, részben Lukács György elméletére támaszkodva oldja meg, s részletesen foglalkozik Ibsen Solness építőmester című drámájának ontológiai szempontú elemzésével. A második fejezetet a magyar drámák témakörének szenteli a szerző. Felve­zetésként a narrációval foglalkozik: kiterjeszthetőségével, általánosíthatóságával, strukturáló funkciójával a drámai műfajokon belül, illetve Madách Tragédiájában a név, a dialógus és az instrukció formációin belül. E kétszintes dráma második világszintje kettős dinamizmust érvényesít: egyrészt az Úr szellemiségét, a tiszta eszméket, másrészt pedig Lucifer anyagiságelveit és dinamizmusait. A dráma szer­kezete Bécsy szerint hasonlít a középkori moralitások szerkezetére. Adámra, a fő­hősre mindkét dinamizmus egyaránt hat, a luciferi anyagiság - ismert tény - először Éva révén kerül be az első emberpár világába, noha Éva az is, aki a tökéletes létet s annak ismérveit kimondja. Molnár Ferenc drámaművészetét a jól megcsinált darabokkal, a francia szer­zőkkel kapcsolatosan szokták tárgyalni. Az elvárt ún. nagy jelenet érdekében a be­fogadási várakozásnak, a feszültségteremtésnek megfelelően kell működnie egészen a végkifejletig. Bécsy Tamás öt drámát vesz górcső alá: Az ördög, A testőr, a Játék a kastélyban, az Olympia és az Egy, kettő, három kapcsán leszűrt megál­lapítása, miszerint cselvígjátékokról van szó, azaz e müvek egyszálú cselekménye a cselt érvényesítő mozzanatokból áll össze. Maga a műfaj pedig olyan korábbi elődökre utal, mint Plautus és Terentius. Molnár Ferenc bőséggel felhasználja az elődök által alkalmazott elemeket, a komikum különböző eszközeit, de megújítja, megváltoztatja, korszerűvé teszi azokat. Üdvös lenne, ha a színpad világa jobban fi­gyelne a Molnár-darabokban rejlő cselvigjáték-müfajiságra, az írói stílus sajátossá­gaira, s ehhez igazítva és - nem mindig a jól megcsinált daraboknak megfelelően - szcenírozná e sajátos színműveket. Balázs Béla három drámájával foglalkozik Bécsy Tamás a következő alfe- jezetekben. A Doktor Szélpál Margitban a középpontos dráma szerkesztési elveit követte az író. A polgári szemléletmód s a szociológiai-szociális szféra érvénye-

Next

/
Thumbnails
Contents