Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Alabán Ferenc: Az értékek perspektívája (1) (tanulmány)
38 A labán Ferenc túra és irodalom integrációs törekvéseinek megvalósulása, ami mindenképpen kétirányú építést igényel. Ahogy a határon túli magyar irodalmak fejlődése határozottabbá válik az anyaországbeli magyar irodalom impulzusaitól, úgy a magyarországi nemzeti irodalom is gazdagabb lesz a határon túli magyar irodalmak sajátosságaival, az ábrázolt kisebbségi sors és világ élményeivel, pszichikájának művészi kifejezésével. Az összetartozás tudatát a közös nyelven túl a történelmi múlt és események determinálják, néhány esetben az adott környezet és földrajziság egyediségével teremtve meg a helyi színek eredetiségét, genius loci szellemiségét. A történelem folyamán már volt rá példa, hogy kisebbségi magyar irodalom - különböző okoknál fogva - különbözni kívánt a magyarországi nemzeti irodalomtól anélkül, hogy minden általános jegyet az egyeshez és a különlegeshez idomított volna. Az ilyen törekvések okai általában társadalmi-politikai különbségekre vezethetők vissza, melyekre az írók, költők mindig érzékenyen reagáltak. Az irodalmi-esztétikai törekvésekből eredeztethető különállás, illetve a különbözni akarás perspektíváját mindig az határozta meg, a szándék milyen mértékben akarta túllépni az „elviselhető- ség” határát és hogy az irodalmi emancipáció fejlődésének fokozatai és pólusai milyen egyensúlyban voltak egymással. Egész - centrális — globális Rész - perifériális — lokális A szlovák szakirodalomban is találunk fejtegetéseket a nemzetiségi, kisebbségi, regionális irodalom és a hozzátartozó nemzeti irodalom problematikájáról, továbbá az egész adott viszonyrendszer értelmezéséről, ami nem csak látszólag tanulságos. Ján Bakos (a szlovák orientalisztika megalapítója, aki többek között magyar filológiát is előadott a pozsonyi egyetemen a múlt század ötvenes éveiben) volt az, aki többször is hangsúlyozta azt a nézetet, hogy a kisebbségi és a regionális irodalmakat sosem szabad elszigetelten, csak önmaga paraméterei között szemlélni, kezelni és kutatni. Szorgalmazta, hogy ha igazak és szakszerűek akarunk maradni, ezeket az irodalmakat mindig a nagyobb irodalmak rendszerében szükséges lokalizálni és vizsgálni. Egyértelműen elutasította az ún. „centrisztikusan abszolutizáló”, továbbá az ún. „regionalisz- tikusan szeparáló” koncepciókat, melyek értelmezése szerint a regionális és kisebbségi irodalmak lényegében meghatározó és jellemző vonásainak szerepköre ok nélkül beszűkül. Oskár Čepan esszéiben és elméleti fejtegetéseiben tovább jutott Bakos tételeinél és két fontos momentumot emelt ki. Az addig jórészt „helyrajzi” kérdésként kezelt problémakört értékmeghatározó jellemző sajátosságokkal ruházta fel, s ezáltal a „centrum-periféria” ellentétre épülő beállítás és problémakezelés átalakult. Oskár Čepan elsősorban mennyiségi tényezőket, s bizonyos szinten alárendeltséget figyelembe vevő és jelző ösz- szetevőket tart fontosnak a viszony kifejezésében, s ennek a szellemében hozza létre a „rész-egész” által fémjelzett elképzelést. Ennek értelmében a kisebbségi és regionális irodalom minden vonatkozásban „résznek” számít az „egészet” megtestesítő nemzeti irodalommal szemben, s ennek megfelelően alakul egymáshoz való viszonyuk is.
