Irodalmi Szemle, 2010

2010/4 - TANULMÁNY - Czapáry Veronika: Félénk (vers)

70

Félénk

Mi, akik félénkségből és vágyból összetevődtünk valahogy, magunkat csak nem hagyhatjuk a sárban,

Ez volt.

Kimentünk a rétre és egyszer csak nem hazudtunk, kimentünk, és elégetettek lettünk, mikor megszülettünk.

Hiszen én mindezt tudtam, az öklöm,

kimentem a rétre, egyedül szoktam állni, de ennyire régen,

mondjunk ki mindent nyíltan, ez is csak egy menekülés volt, és leleplezhető, nektek hogy megy, egyedül szoktam állni a mosókonyhában, beszappanozom magam, mégis leleplezhető,

igenis életben akarok maradni.

Czapáry Veronika