Irodalmi Szemle, 2010

2010/4 - TANULMÁNY - Hradil Mária versei (Mondd..., A nehéz út, Már láttalak, Mi ez? A szeretet)

68

Hradil Mária versei

A bölcső felett énekel, Amelynek,

Mint az égboltnak, Nincsenek határai.

Ez a szeretet Átvezet bennünket A nehéz úton,

Amelyen megyünk.

Már láttalak

Az örök titok,

Amely Az ég

És a Föld között van, Adott téged A karjaimba.

Már láttalak valahol. Tán az előző életemben. Biztosan tudom. Emlékszem Hajad illatára,

Karcsú derekadra,

A kínzó vágyra,

Amely Újra és újra Kergetett a karjaimba.

Nem elég Leélni egy életet, Tudatunk alatt Örökre hordozzuk Az emlékeket.

Neked köszönöm,

Ki ott laksz A csillagok között, Hogy folytathatom azt, Ami az előző életemben Elkezdődött.

Mint a feltörő vulkán, Élem újra át Volt életünk szakaszát, Bizonyítva,

Hogy itt

Még jobban szeretlek Mint odaát.

Mi ez?

Mi ez?

Összeesküdött Ellenünk a világ?

Átok,

Sors,

Vagy a mi hibánk?

Itt születtem,

Őseim

Itt pihennek a temetőben, Együtt élünk itt Éveken át

Jóban és rosszban egyaránt, Közös a múltunk És közös jövő Vár ránk.

Mi taszít mégis egymástól? Kérdezem:

Ez itt a mi hazánk? Tavaszra várunk,

Békére,

Virágzásra,

Talán számunkra is Kizöldül az akácfa. Kizöldül,

Talán

Kivirágzik,

Békét hoz,

Tavaszt hoz és Tanyát ver e tájon,