Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Hogya György: Tévelygéseim (2)
66 Hogya György Ami összeköt bennünket, az egy meghatározatlan kapocs, valamiféle pontosan meg nem határozott ősi bölcsességgel, amely vezet bennünket, és segít, hogy ne csak megérzéseinkre és ösztöneinkre hallgassunk. Nem kidolgozott eszmerendszerről van szó, hanem egy föld alatti folyóról, amely itt-ott felbukkan, hogy némelyikünk letérdelhessen hozzá, és igyon a vizéből. A felismerés állandóan jelenlévő képességét érezzük, ám ennek is valamiféle reduktív formáját, amely nem az ismeretlenek egyre táguló körét vizsgálja, hanem lehetőségeihez képest a megismer- hetővel foglalkozik, és így jut el önmagához - erről szól az én gyámoltalan próbálkozásom. Ebben a szűk, nehéz levegőjű vagonban örülni tudok a föld alatti folyó - Gundésápúr sikerének, a lappangó, bujdosó tudomány fellegvárának. (Bár akadtak emberek, akik félreértették Gundésápúr küldetését, itt többek között/elsősorban Szergej O. Prokofieffre gondolok, akinek „A Bolsevizmus, mint a Gonosz beavatási princípiuma” című antropozófíai írása hemzseg az olyan kijelentésektől mint „Gundésápúr a bolsevizmus bölcsője”, vagy „A Gundésápuri Akadémia a tudati lélek tévútra vezetését akarta elérni az emberiség fejlődésében".) Gundésápúr számomra éppen a lappangó, a túlélő tudás szimbóluma, s most nem is a zarathusztrai ismeretekről beszélek, hanem Bamidzsan és A1 Manzur akadémiájának szelleméről, a Reguly Antalok, Körösi Csorna Sándorok, Stein Aurélok, Du Perronok és a velem szemben helyet foglaló és élénken magyarázó utazó tudásvágyáról. A megszerzett tudás összpontosításának lehetősége Gundésápúr, ami az e- gyén és a tudás láthatatlan kötelékéről, a nem kimondottan tudós alkatú emberek kibontakozásának igényéről, a tévelygők segítőjéről, a félhomály eloszlatásáról is szól... {Folytatás a következő számban)
