Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Alabán Ferenc: Az értékek perspektívája (1) (tanulmány)
Az értékek perspektívája (1) 35 Az irodalmi kommunikáció változása Az egyetemes magyar irodalom részeinek egyik fontos létmódja az egymással folytatott dialógus. A kisebbségi magyar irodalmakban lényegében a hetvenes években történt meg az a kettőződés, amely - az individuális szabadság jegyében - az „önálló nyelvteremtés” igényével paradigmatikus változást indított el. A nyelviség gondolati alaphelyzetéből kiinduló esztétikai felfogás néhány évtized alatt (de az ezredvégre mindenképpen) az alkotói szándékot és megvalósulást alaposan átértelmezte. Ezzel megváltozott az alkotásban megnyilvánuló szabadságeszmény felfogása is. A szabadság morális értékként való értelmezhetősége feltételezi, hogy a pluralista értékfelfogás nem jelentheti a szabadság határtalanságát. Másrészt: ameddig a társadalmiság interakciós terében funkciót kap az irodalom, addig a művészi (esztétikai) szándékú nyelvi cselekvés mindig etikai kategória is lesz. Példának okáért: ha a költészetet a világban funkcionáló művészi formájú emberi kommunikációs rendszerként értelmezzük, akkor mint ilyet, nem kizárólag csak a „szépség” szempontjából fogjuk értékelni, hanem ezen túlmenően történetileg, gondolatilag és erkölcsileg meghatározott nyelvi (és egyéb percepciós) megnyilvánulásként is interpretáljuk. A kisebbségi magyar alkotóknál mindez hangsúlyos evidenciaként jelenik meg, mely értékképviselő fenomén. Ez az alkotói attitűd nem alakít ki külön értelmezhető hierarchikus viszonyt esztétikum és morális magatartás között, hanem éppen ellenkezőleg: az etikai vetületet az esztétikai minőség nélkülözhetetlen összetevőjének tartja. A kommunikációs mozgást - az egyes kisebbségi magyar irodalmakon belül is -a szellemi és esztétikai kibontakozás elősegítőjeként értékelhetjük, az esetleg szembenálló „beszédmódok” egymásnak történő feszülésének szintjén. A kisebbségi nyelvközpontúság és szövegelvűség eszméiben - a modem és posztmodem irodalomkoncepciókban - a nyelviség önmagára utaló értelme egzisztenciális önértékként jelentkezhet, s a nyelv meghaladott eszköz-szerepének helyét a lét-szerep töltheti be, maradéktalanul. így jöhet létre az, hogy a kisebbségi nyelvben-lét virtuális teljessége a kisebbségi lét valóságát képezi le. Ez pedig nemhogy nem áll ellentétben a nemzeti nyelv sorsáért aggódó erkölcsiség irodalmi vetületeivel, hanem - akaratlanul is - megtámogatja az etnikai - nyelvi leépülésből eredő felismeréseket. Egyes példák arról győzhetnek meg, hogy hiteltelenül hangzik minden nemzetféltő ethosz lekicsinylése és lebecsülése: a legkülönfélébb irányultságokat követő kisebbségi irodalmi müvek - ha művésziek, árnyaltak és jelentékenyek a nyelvi játékok újfajta kísérletező formái, az irónia és a groteszk közegéből sem iktathatják ki a közösségi léttapasztalat és a sorskérdések jelentésrétegeit. Mindez értéktöbbletet jelent, mely gazdagítja az egyetemes magyar irodalmat is. Az önazonosság érdekeltsége A felerősödő integrációs folyamatok következményeként egyre gyakrabban bukkan fel és különböző szempontok alapján értelmeződik és értékelődik az identitás
