Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Hogya György: Tévelygéseim (2)
58 Hogya György T évelygéseim (2) A fülkéből kitekintve egyszerre látom az odakint húzódó sínpárok csillogó csíkjait, valamint az ablaküvegről visszaverődő ábrázatomat, fénylő homlokomat Hirtelen megtelik a fülke, egyszerre hárman is belépnek, amitől azonnal zsúfoltnak tűnik a hely. Aggályokkal vegyes kíváncsisággal szemlélem őket. Eleinte tanácstalanul nézegetnek, keresik a helyüket, majd hirtelen mozdulattal a csomagokat fellendítik a csomagtartóba, a kézitáskákat pedig óvatosan az ülésre helyezik. Ez a hátránya, pontosabban ez az ára a vonaton való utazásnak. Az ember nincs egyedül. (Igen, egyszerűbb és gyorsabb lett volna kocsival utazni, de sajnos - teljesen megbocsáthatatlanul vezetés közben nem olvashat és nem jegyzetelhet az ember. Ezért van az, hogy mégiscsak a vonatot választottam.) Ebből a szempontból nézve szinte mindegy mennyien vannak, már egyetlenegy ember is képes zavarni. Egy ember éppannyira kiismerhetetlen és fárasztó lehet, mint kettő vagy nyolc. (Az én társaságom különben is: kelleténél eggyel mindig több ”.) Figyelmemet a belépő embertársaim felé fordítom, és hirtelen az jut eszembe, hogy a világ bármelyik vonatán utazva ugyanazoknak az emberi sorsoknak az egyoldalú megítélését tapasztalnám, mint itt, a Királyhelmec-Pozsony vonalon. Bár útitársaim még egy szót sem szóltak, ha nagyon megerőltetem magam (sőt, meg sem kell erőltetni magam), el tudom képzelni, hogy az elkövetkező órákban mi mindent fogok hallani: családi ügyek, munkahelyi gondok, gyerekek, utazás és a mai nehéz helyzet. Elképzelem, hogy ha például most nem Pozsonyba, hanem szívem szerint keletre, mondjuk, az ősi Túrán helyszínére utaznék, hasonló sorsokat, történeteket hallanék a velem utazóktól. Féltékenységről, irigységről, olykor egy kis önzetlenségről, rokoni segítségről, szerelemről és hasonlókról. Ezek az érzések tarkítják embertársaim mindennapjainak posványát. Nem, nem valószínű, hogy Turánba utazva több meglepetéssel szolgálnának nekem az emberek. Pozsonyba utazva, emberileg megélhetem mindazt, amit egy turáni út során szereznék... (Másod szeren Turáni adta vala Túrnak, Turk nép és Csin felett őt tévé meg úrnak...) Valószínűleg nem egy keresztény nő ülne velem szemben, hanem valamelyik keleti vallás gyakorlója, s én esetleg nem Zarathusztra eszméit értelmezném, hanem a Tunhuangban (Dunhuang) az Ezer Buddha Templomainak egyikében Stein Aurél
