Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Jakab István: A jelzős szerkezetek összevonásának törvényszerűségei
A jelzős szerkezetek összevonásának törvényszerűségei 47 na öltönyt nem talál, hanem úgy, hogy barnát nem tud venni. Ha azt közlöm valakivel, hogy két órára tették azt az értekezletet, amelyen mindkettőnknek részt kell vennünk, nyilván igy figyelmeztetem a pontosságra: kettőre legyen ott, nem ismétlem meg a két órára szerkezetet. Ha azt halljuk valakitől, kölcsönkérte a barátjának az autóját, jobb, ha azzal intjük óvatosságra: a barátjáéra jobban kell vigyáznia, mint a sajátjára; nincs szükség a barátjának az autójára birtokos jelzős szerkezetre. Már maga a tény, hogy ezek a jelzős szerkezetek egyetlen szóvá vonhatók össze, arról tanúskodik, hogy nyelvhasználatunkban kialakult az ökonómiára való törekvés; az a tény pedig, hogy nyelvi rendszerünk úgy alakult, lehetőség nyíljon erre, azt mutatja: ez a rendszer rugalmas, alakítható, hiszen itt is egy szóra lehetett redukálni egy két szóból álló szerkezetet (szintagmát). Tudnunk kell azonban, hogy a redukálhatóságnak is megvan a maga feltétele: akkor hagyható el a jelzős szerkezet alaptagja, ha jelentése a beszédelőzményből vagy a beszédhelyzetből odaérthető a közlésbe, tehát hozzátapadhat volt jelzőjééhez, toldalékait meg a mondat szerkesztője hozzákapcsolja volt jelzői alárendelt tagjának alakjához. A jelzős szerkezet összevonása nyelvünk ismerőinek nyelvhasználatában automatizáltan történik. Sőt annyira automatizált módon, reflexszerűen megy ez végbe, hogy sokan még a nyelvileg képzettebbek közül sem tudják, hogy nyelvtani tekintetben mi is zajlik le ilyenkor. Ezért éreztem szükségesnek a múlt század hatvanas éveiben, hogy alaposabban megvizsgáljam ezt a kérdést egyetemi hallgatóim jobb tájékoztatása végett. Vizsgáljuk hát meg a háromfajta jelzős szerkezetet most is az alaposabb tájékozódás végett. A Piros almát ettem mondatban ezt a minőségjelzős szerkezetet találjuk: piros almát. A szerkezet jelzett szava az almát, ennek minőségjelzője a piros. Ha az almát jelzett szót a beszédelőzményből vagy a beszédhelyzetből odaértjük: elhagyjuk, s a mondat ilyen formát vesz fel: Pirosat ettem. A jelzős szerkezet tehát egyetlen szóra (pirosat) redukálódott. Ebben a hallgatók (tanulók) még mindig benne érzik a minősítő (tulajdonságjelölő) értelmet, s hajlamosak arra, hogy jelzőnek minősítsék ezt az új szerkezettagot. Hasonló a probléma a következő esetben is. A Három személyre terített mondat mennyiségjelzős szerkezetének (három személyre) összevonása után a Háromra terített változatnak háromra tagjában még mindig mennyiségjelzőt látnak, éreznek némelyek. Még erősebben jelentkezik ez a probléma A szomszédnak a kerékpárját használom mondat birtokos jelzős szerkezetének (a szomszédnak a kerékpárját) összevonása után. Ennek a mondatnak: A szomszédét használom — szomszédét szóalakjában valóban erősen érződik a birtokviszony (benne is van, belesürítve), ezért nagyon sokan birtokos jelzőnek fogják fel az új alakulást (noha jelző csak ott van, ahol jelzett szó is van; itt pedig egyetlenegy szót vizsgálunk már). Ha az itt ismertetett problémára a nyelvtankönyvekből akarunk magyarázatot kapni, az egész nyelvtant át kell tanulmányoznunk. A nyelvtanok ugyanis csak rész
