Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Duba Gyula: Szégyen (2) (regényrészlet)
36 Duba Gyula csapdába ejtik, úgy nyomja öt a gondok terhe, mintha megoldásuktól függne az élete! Módszeresen agyonnyomja őt a világ minden gondja, szerencsétlen...! Abbahagyta, eszébe jutott a végrehajtó. írni nincs értelme, tenni kell! Egyszerre nagyon határozott lett, emésztő kíváncsiság fogta el, tudni akarta, mi fog történni. Ez az érzés a szorongás rokona, gyakran reménytelen, megkinoz, mert tettekre ösztönöz, melyek hiábavalók, nem hoznak eredményt. Csak nyugtalanságunkat növelik. Felhívta a végrehajtót, először a hivatali számán, majd az otthonit, egyiken sem jelentkezett. Hol lehet, merre jár, miben sántikál? A fenébe is, gondolja indulatos lemondással, tettvágy, mely egyben béna kacsa, a francba... ki lehet ez a sötét alak?! Tébolyba kerget, ha nem jelentkezik...! Fábián Láazló (Magyarország) grafikája
