Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Kulcsár Ferenc: Hazáról, nacionalizmusról, kultúráról
20 Kulcsár Ferenc szabadságokból vagyunk teremtve, szellemből és gondolatból, és ez árad ki belőlünk, ez a rendezett világosság a világra, hogy egy önmagunknál nagyobb Valóság legyen köztünk jelen és haladjon előre, végtelen emberi szolidaritás által. * * * Úgy is mondhatnám: a haza szüntelen és kölcsönös erőfeszítés, hogy egyensúlyban maradjon a sokaság egysége és az egység sokasága, ez a kétféle, de egy- minőségű méltóság. Vagyis a haza: a személyes és az egyetemes ölelkezése, az emberi méltóságok és szabadságok szolidáris egymás mellettisége. Igen, a haza: az etnikai, a nacionális meghaladása az etikai által. Végső soron tehát a haza: minőség. Olyan minőség, mely minden súlyos próbát kiáll, mert szabadságra nyitott, előre irányuló, vagyis toleráns, nem determináló; szellemi, nem pedig anyagi. Paradox módon, amikor a fanatikus, intoleráns nacionalista a nemzete nevében sérteget más nemzetet, ezzel öntudatlanul is a saját nemzetét sértegeti és feketíti be, mivel a nemzet elsősorban és mindenekfelett kultúra, ezért más nemzetet megbántani a kultúra hiányát jelenti: kultúratagadó életellenesség ez, szolgalelküség, a szabadság tagadása, az élet elárulása, a szolidaritás és nagylelkűség sárba taposása, a kishitűség kitüntetése, azaz tulajdonképpen diktatúra és totalitarizmus. Igen, a fanatikus nacionalista, miközben a hitre és megváltásra utaló kettős keresztet állít, egy másik etnikum sértegetése által istentagadást gyakorol, bort iszik és vizet prédikál. Olvasható a Bibliában egy csodálatos történet; tömörségével példaadó, tartalmával útmutató. így hangzik: Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. Ennyit mond róla Mózes első könyve, a Börésit, a keletkezés és születés Igéje; mindössze ennyit, de ez - MINDEN. Ne keressünk most szavakat e végtelenül forró szimbólum kibontására, mégis annyit mondjunk el: Isten tökéletességet kíván az embertől (Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes.), holott tudjuk, hogy az ember sosem lehet sem igazán jó, sem igazán tökéletes, mert jó és tökéletes csak az Isten. (Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.) A lehetetlent kéri hát Isten az embertől? Igen. Noé Isten igéje által, teljes hitbeli átadással igyekszik Istenhez közelíteni, mégpedig állandósult egyidejűséggel, ezért lelki fejlődése minden fokán tökéletes, hiszen tökéletesen igyekszik Teremtöje felé, azaz: Istennel jár vala Noé. így, ilyen értelemben a bibliai Noé-életrajz tökéletesen igaz. Noé hisz egy értékben, ezért hisz annak megvalósíthatóságában is: a mélyén ragyogó Abszolútum törvényei szerint él, ezért színtiszta etikai életet él. Miért e kitérő? Van-e eme gyönyörű bibliai példázatnak lefordíthatósága a hazára és a 21. század emberére?
