Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - MARGÓ - Csicsay Alajos: A lázadó ember zárolt kézirata
A lázadó ember zárolt kézirata 93 semmibe az ember értékét, zárójelben megjegyzi: „(Nem hinném, hogy az ember helyzete valami különösen változott, ha azokra gondolok, akikkel a Leningrád- Murmanszk közti csatornát építették, mely csatorna természetesen Sztálinról van elnevezve, s a Balti-tengert összeköti a Fehér-tengerrel. így azon keresztül el lehet jutni az Északi Jeges-tengerre is.)” (115. old.) Egy szóval sem jelzi, hogy mennyi emberéletbe került, de tudja, hogy az elhallgatás ilyenkor több, mint a számokkal való bizonyítás. Elkalauzolták Nagy Lajost olyan helyekre is, ahová nem kívánkozott menni, de vitték. Például a rosztovi gépgyárba, ahol kombájnok és más modem mezőgazdasági gépek készültek. (Hozzánk csak az ötvenes években jutottak el.) Bejáratták vele a sok ezer holdas „Verbljud”, azaz „Teve”- állami gazdaság területét. Az ottani példás rendről, a munkások és parasztok életszínvonaláról mindent följegyzett, még a Lenin képe alatti feliratokat is. Végül hozzáfűzi: „Az angol feliratok azt mutatják, hogy ez a Verbljud egy kissé mégis csak kirakatintézmény. Bár ez nem sokat változtat lényegén.” Csakhogy a lényegben az is benne volt, hogy a feltört sztyeppe mennyire sivár, s a bevetett táblák több gyomot teremnek, mint gabonát. De ami leginkább elgondolkodtatta, a rengeteg fiatal író volt, akikről hamar kiderül, hogy csupa munkástudósítók, és arról, hogy az irodalom mi fán terem, halovány fogalmuk sem volt. Tapasztalnia kellett, hogy mindenütt a tanulást, a tudás megszerzéséért való lelkesedést propagálják, így a színházakban és a mozitermekben is. Még a Cseljuszkin jégtörő hajótöröttjei jégtáblán sodródva is ismeretterjesztő előadásokat tartanak, és faliújságot szerkesztenek. S erről még film is készült, amit a vendégírónak is megmutattak. Ez valóban groteszk lehetett. De hát láthattunk mi ilyeneket annak idején bőven, sőt számtalan „látványosságnak” mi magunk is részesei voltunk. Megmorogtuk ugyan némelyiket, mi mást is tehettünk volna. Könnyű utólag bölcsnek lenni. Nagy Lajos azonban jócskán megelőzött bennünket. Már csak egy kérdés maradt hátra. Miért éppen nyolcvankilencben jelent (jelenhetett) meg az addig zárolt kézirata, holott már harmincötben sem akadályozta volna meg kiadását az uralmon levő politikai hatalom? Csicsay Alajos
