Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Lacza Éva: Kő-ország fia (Beszélgetés Cselényi Lászlóval)
Kő-örszág fiai 81- Ahogy ezt most felemlegeted, jut eszembe nekem is, hogy valóban, az Aleatória megalkotása után úgy éreztem, most már nincsen út előre, ezt így tovább már nem lehet fejleszteni. Nem lehet ezt a fajta költészetet még jobban absztrahálni. Viszont hogyan tovább? Noha az az érzésem, ebben a költészetben mindig is benne volt, hogy visszafelé is lehet bizonyos értelemben előre haladni. Tőzsér Finnegan halála című kötete kapcsán jutott eszembe és meg is írtam, hogy úgy látszik, bizonyos esetekben - persze ehhez író kell, alkotó művész - a visszafelé út is lehet legalább annyira eredményes, mint az előre haladás vagy törtetés. Lehet, az életkor is hozza magával, meg a mai posztmodern korszak, hogy bizonyos eddigi vonalak, képzetek megváltoznak, és másképp látjuk a világot. Ma is, holnap is avantgárdok közelítenek a hagyományosokhoz, akik ma már talán nem annyira harciasak, mint a- hogy eddig voltak az avantgárddal szemben. Ehhez kötődően a Magyar Műhely a- vantgárd alkotóit is felhozhatnám példaként. Nagy Pál barátom megírta - most már két, vagy talán három kötetben is - önéletírását, és még számomra is megdöbbentő, szinte sültrealista módon. Papp Tibornak pedig éppen ebben az évben jelent meg a Vendégszövegek (n) című könyve, amely fantasztikus, egyedülálló, ám mellette megjelent a gyermekkoráról szóló történet, amely más stílusú, úgyhogy mindaz, amiről korábban beszéltem, mintha csak a levegőben volna. * Ha minden jól megy, milyen kötetek kerülnek még ki a tollad alól?- Nem szívesen beszélek a terveimről, mert soha nem lehet tudni, mi történhet. De legalább tíz kötetre való anyag gyűlt össze. Ezeknek az egyik része, vonulata a memoársorozat, az önéletírás-trilógia, de ott vannak még az egyéb munkáim, a montázsaim, a műfordításaim, esszék, tanulmányok. Persze sorozatban szeretném látni őket, mert hiszen mindenkinek ambíciója egyben látni az életművét. Nem említettem még a Lilium Aurumná\ megjelent ismeretterjesztő könyveimet, amilyen A nélkülözhetetlen 100 könyv, a Sokágú síp stb. Talán sokan meglepődve tapasztalják, hogy termékeny vagyok, pedig ez csak a látszat, hiszen ötven év termése, amit megpróbálok most egybegyűjteni és - egyrészt szükségből is, másrészt saját elhatározásomból - más formában és új összefüggésekben megjelentetni. Mindennek az egyik ösztönzője fúra módon az, hogy valóban kénytelen vagyok a kiadói nehéz viszonyokat látni, tehát az úgymond olvashatatlan meg a nehezen megközelíthető szövegeket kevésbé „érthetetlen” és inkább kalauzoló szövegekkel párosítani. Ezenkívül pedig ma már az életmű teljességét látva egészen új összefüggések, új tematikák merülnek föl. Tehát konkrétan azt akarom most mondani, hogy ebben a sorozatban a jövő évre tervezett könyvem egyrészt a montázsaimnak azt a részét tartalmazza majd, amely a Kiegészítések Hérakleitoszhoz című kötetemben jelent meg, és ez egy kötetbe kerül A nékiilözhetetlen 100 könyv című munkámnak azzal a részével, amely tematikailag szintén a 19. század végéig terjed, tehát végül is úgymond érthetetlen montázsok és közérthető, ismertterjesztő portrék kerülnek a kötetbe. A Lilium Au- rumnéá megjelenő másik könyv szlovákiai magyar alkotók portréit tartalmazná.
