Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - L'udovít Šrámek: Az ejtőernyős férfi (novella) (Szerdahelyi József fordítása)
66 Ľudovít Šrámek kilógott a lóláb, az udvarias frázisokkal és mosolyokkal a véletlen találkozásoknál s a munkaértekezleten felvetett ötleteit követő néma csenddel. Mígnem az egész után a próbaidőszak utolsó napja tett pontot: a titkárnő behívatta őt, közölte vele, hogy az ügynökség vezetősége nem hosszabbítja meg vele a szerződést, ellenben azt kívánják neki, hogy olyan foglalkozásban sikerüljön érvényesülnie, amely jobban megfelel majd az előfeltételeinek - szóval süketelés, süketelés -, majd: a viszontlátásra! Miként az a kocsmákban gyakran megesik, amikor a férfi készült felhörpinteni az utolsó korty sörét, az ajtóban feltűnt az egykori kollégája. Gömyedten, gyatrán megborotválkozva, zavaros tekintettel, a fején heggel, amelyben még mindig látható volt néhány varrat. Mindnyájan tudták róla: a felesége találta őt homlokon öt lépésről a virágvázával. Maga viszont mindenhol azt állította, hogy a garázs takarítása közben pottyant a fejére valami a polcról. Őt kéne látnia a feleségemnek, gondolta a férfi őszinte sajnálattal, hogy az ő egykori munkatársa a felszámolt kutatóintézetből, immár tizennégy hónapja munkanélküli. Most egy további férfival érkezett, mindkettőjüknél kicsit idősebbel, aki semmivel sem nézett ki jobban, és a vállán egy nagy hátizsák lógott. Megismerkedtek, a batyut cipelő férfi docensként mutatkozott be - ezt jól értette -, a vezetékneve pedig Brhľavýnak vagy Prhľavýnak hangzott. Nem akart faggatózni. Mindnyájuknak rendelt egy kört. Még volt miből. A felszolgálólány villámgyorsan hozta a rendelést, koccintottak, ittak egyet és néhány pillanatig hallgatagon ültek.- Múlt héten összefutottam Gustóval - dobta föl a témát volt kollégája -, céget alapított és tervpályázatokat készít európai támogatások elnyerésére.- Mennyi tervpályázatot készített már el? - a férfi valójában csak arra volt kiváncsi, hogy megy a sora, így a kérdése, érezte, hülyén hangzott.- Még egyet sem. A megrendelésekre vár. Nem tudsz valamilyenről? Províziót kapsz. És te hogy élsz? - húzódott vissza a kevésbé kényes kérdések megvitatásának biztonságába a volt kolléga.- Talán tudod, hogy engem meg otthagyott az asszony. Sehogy sem akarja megérteni, hogy ebben az elkurvult világban lehetetlen normális munkát szerezni ismeretség és protekció nélkül. És én már valahogy tényleg nem bírok állandóan valami után futkosni és kuncsorogni. Torkig vagyok már ezzel az egésszel...- Nem vagy az egyedüli! - szakította félbe a volt kolléga és elkezdte taglalni további volt munkatársaik sorsa alakulását. Néhányukat a docens is ismerte. Elég sokat megtudott: Ondrej asszisztensként valamilyen képviselőnek a seggét bújja a parlamentben, Paľo vállalkozik (a szülei restituáltak, tehát könnyedén nekilódult), Mišo továbbra is tartja magát a vezérigazgatói poszton, noha közben három minisztert is lecseréltek (ki tudja, mi lesz e mögött), Stano meghalt autóbalesetben, neki már nem fáj semmi, Kata elvált és valamilyen pénzes osztrákkal él... — Nem veszel egy ejtőernyőt? - szakította meg a kolléga monológját a docens. - Csúcsminőség, kiváló selyemanyag, egy nagykutya ugrált vele.
