Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Lacza Tihamér: A tudós körörvos Dr. Kiss László 65 éves
A tudós körorvos 63 pedig a világirodalom néhány kiválóságának „patográfíáját” kínálja az olvasónak. Nyilvánvaló, hogy a tanulmányokat egy orvos írta, de nem egyszerű kórleírások ezek, hanem egy őszintén kíváncsi és a szépirodalomban is járatos müveit ember „mélyszondája” a kiválasztott alkotók írásművészetébe és leikébe. Úgy ír hőseiről, mintha születésük óta háziorvosuk lenne, de nemcsak a diagnózist rögzíti, hanem közben, szinte mellékesen, alaposan elemzi az alkotó embert is. A már több százra (ha nem ezerre) rúgó és a különböző fórumokon publikált orvosi tanácsaiból akár egy könyvsorozatot is megjelentethetett volna, de doktorunk nem kívánja aprópénzre váltani szakismereteit, csupán egyszer szánta rá magát, hogy egy ilyen jellegű könyvet közreadjon (Kérdezze meg orvosát... 2003). Ennek ellenére fontosnak tartja az orvosi ismeretterjesztést, hiszen ő is tisztában van a szlovákiai magyarokat érintő lehangoló egészségügyi és népmozgalmi statisztikai adatokkal. Tavaly jelent meg egy eddig még kellőképp nem méltatott monográfiája (Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János, 2009) az ugyancsak felvidéki gyökerekkel rendelkező Dercsényi Jánosról, aki orvosként, borászati szakíróként, bányatulajdonosként és timsógyártó vállalkozóként egyaránt jeleskedett, s ahogy a kötet címe is kiemeli: Kazinczy Ferenc sógora is volt. A könyv megszületése szinte regénybe illő, akit a részletek is érdekelnek, olvassa el a könyvhöz Előszót író és a munka megszületését hathatósan felkaroló Dercsényi-leszármazott, Demeter János hódmezővásárhelyi református lelkipásztor „tudósítását”. A kötet függelékében Dercsényi János több írását is megtaláljuk, mindenekelőtt a tokaji borról eredetileg németül írt, de még Dercsényi életében magyarra fordított kis könyvét is. „Senki sem lehet próféta a saját hazájában” - tartja a mondás, amely sajnos sokáig doktorunkra is érvényes volt, s talán részben még ma is igaz. Magyarországon már számtalan szakmai kitüntetésben részesült (Markusovszky-díj, Zsámboky-em- lékérem, s nemrégen átvehette a legrangosabb orvostörténeti kitüntetést: a Weszpré- mi-dijat), Szlovákiában viszont először 2002-ben figyeltek oda a „díjosztók” Kiss László kitartó és fontos munkásságára: Csáky Pál akkori miniszterelnök-helyettes a szlovák kormány nevében ezüstplakettet adott át neki. 2006-ban a szimői önkormányzat Jedlik-díjával tüntették ki, aminek nagyon megörült, és mint akkor a szerzőnek bevalotta: ezt a kitüntetést mindennél többre értékeli. Gyermekkorának faluja, Palást díszpolgárává fogadta, amit ő több helytörténeti kiadvány szerkesztésével hálált meg. Még egy nagy vágya nem teljesült: szívesen oktatná az orvostörténetet a komáromi Selye János Egyetemen. Reméljük az illetékesek gondoskodnak arról, hogy ez a kívánsága is valóra váljon, 60. születésnapja alkalmából talán szebb ajándékot nem is kaphatna. Ehhez én doktorunknak jó egészséget és töretlen munkakedvet kívánok, és persze azt is, hogy szeretett felesége, minden munkájában megbízható támasza és segítője, kedves felesége, Ágnes asszony is még nagyon sokáig mellette álljon. Lacza Tihamér
