Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Öllős Edit versei (Önellátva-önámítva, Dillemmásdi, Behatárolva, Lehessen..., Támasz, Ami bevált)
sétafikálások meg a futtában összetákolt trambulinokra huppanások megcáfolhatok legyenek a kegyetlen-jogtalan állítások TÁMASZ ide-oda tologatott létek napszakhoz nem köthető sötétségek egysíkúan tarkabarka görcsös készenlétek mindegy lehet hogy a papírra cseppenek-e vagy sem ítéletek az sem fontos hogy a rögtönzött tettek rajtunk egyenesben-e vagy visszájáról nevetnek eddig mielőtt a tenger utolsó cseppje is befagyott volna mindig lezúdult a lavina felszakadozott az út burkolata a gondolat osztódni kezdett és ha az ember egy-egy tomboló viharra rögtönözve is felkészült marad legalábbis elenyésző sikert arathat / a térben elhelyezhetetlen idő függvényében gyakran tűnhet többnek a lefordítandó mint amennyit anyanyelvtudásunk megengedne hiszen ami esetleg véghez vihető lenne az csak az érzések érzéstelenítésének meg az értelmek értelmetlenítésének káosza a fellegekbe néha még csak az a tét melyik gombostűt melyik szénakazalba melyik cetlit melyik dossziéba mégse lehet több az elnézhető mint ami Isten előtt is megengedhető példátlan lehetne végre egy-egy gödörből kikászálódás egy-egy rögtönzött trambulinon ugrabugrálás tükör előtt se legyen soha ferde a hozzáállás kívülről se érkezzen világégést hozó pillantás (önműködően könnyen exhumálódik a bumeráng és a legnagyobb kínná máris az válik ha néhány eltemetettnek hitt csatabárd orron vág tudni kellene végre hogy egy-egy megcsillanó kegyelem mégsem lehet a megkopasztott félelem egy-egy könnyedén végigúszott medencehossz mégsem a szükségtelenül is szükséges rossz) Öllös Edit versei 59
