Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Hogya György: Tévelygéseim (1) (Napló helyett)
Tévelygéseim (1) 39 elfogadott elvárásainak megfelelően döntsék: elsősorban egyfajta megmagyarázhatatlan érzékenység, továbbá meghatározatlan félelem, és végül a helyes elemzés képessége. Pedig bármely helyes gondolat - esetleg, segítséggel, az enyém is - eljutathatott volna a helyes felismerésekhez. Ha megkérded, A pontból В pontba miféle útvonalon fogok haladni: nem tudom; látszatra teljesen véletlenszerűnek tűnnek az állomások nevei. Ha a térképre nézel, valószínűleg más sorrendet állapítanál meg, mégpedig mert sajátos véleményed alakult ki a Királyhelmecről Pozsonyba való utazással kapcsolatban, sőt az utazással kapcsolatban egyáltalán. Ha tehát a térkép alapján döntesz, valószínűleg a Királyhelmec-Salgótarján-Érsekújvár egyenes lenne a legkézenfekvőbb, de hát a tapasztalt utazók tudják, hogy ennek az útnak vonaton semmi realitása nincs. A valóságban, vonaton a Kassától déli, losonci, vagy északi Poprád-Zsolna útvonalon lehet legegyszerűbben eljutni Pozsonyba. Autóval hasonló a helyzet... számos útvonaltervet készíthetek... és persze bármely úton eljuthatok Pozsonyba, miképp bármely következtetéshez eljuthatok a magam által választott bölcseleti - egyesek szerint álbölcseleti - vonalat követve... sje sjc sjc j|e a(c Ahhoz képest, hogy nem szívesen indultam Pozsonyba, még korán is keltem. A kora nyári, felkelő nap hosszú, lapos árnyakat festett a peron oszlopaihoz és az ott ténfergő, felszállni készülő utasok lábaihoz. Én, valami régóta ismert, ám eleddig megmagyarázatlan szorongásomnak engedve, azonnal megkerestem a „vagonomat”, és meggyőződtem róla, hogy a fülkében az „ülésemet” senki nem foglalta el jogtalanul. (Sohasem gondoltam végig következetesen, mitől lett a vagon az én vagonom és az ülés az én ülésem. Ezek a szavak az élet teljes képtelenségének és az öntudatlanságának szimbólumaivá válnak abban a pillanatban, amint helyjegyet veszek az állomáson. Nem vállalom a válaszkeresés sötétségének eloszlatásával járó lelki fájdalmat, és inkább örök belenyugvással fogadom; Igen, az én ülésem.) Éppen ezért, néha valósággal irtózom az ilyesfajta tévedésekkel járó kellemetlenségektől és magyarázkodástól. Adott esetben mindketten az „én ülésemért” kényszerülünk harcolni, holott tőlem semmi sem áll távolabb, mint maga a harc.... Bármiért. Szóval, rengeteg baj lehet az utazással: Túl sok az árnyék... (És amikor éppen nem irtózom az ilyesfajta helyzettől, akkor sem tudom mindig humorral kezelni.) De hamar megnyugszom, a napfényben fürdő fülke üres, s az átmeneti feszültség feloldódik bennem. Táskámat felteszem a csomagtartóba, és helyet foglalok. Egy fénysugárírást hoztam magammal, Sir Eskine Perry egykori kalkuttai bíró és az angol parlament tagja tollából, Abraham Hyacynthe Anqeitil du Perronról, egy párizsi fűszeres fiáról, de egyelőre nem veszem elő.
