Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Duba Gyula: Drámaiság és magányérzet... Tóth Elemér születésnapjára
Tóth Elemér versei 21 Esterházy Marharépát zabáit a láger. A börtönöd iszonyatos volt, de bátor szíved beragyogta. Glóriás fejed meg nem hajlott. A hazug vádak meg nem törtek. Megmaradtál mindig embernek. Az élet rendre elgyötört tested elé térdelt, s a kezed, igen! csupa csont kezed a pribékeket megáldotta. Hűségeddel őriztél minket. Minden tetted szent igazság volt, máig ható, éltető példa. Sötét gödörbe löktek mégis... Felvidéken ma sír a szél is. Felvidéken ma sírok én is. (2009) Drámaiság és magány érzet... Tóth Elemér köszöntése 70. születésnapján A hatvanas évek hozták őt is irodalmunkba, mint kortársait - Gál Sándort, Batta Györgyöt, Bárczi Istvánt -, később a „négyeknek” is neveztük őket. A kort irodalomtörténetként vizsgáljuk, annál is inkább, mert költői erényeikhez és jellemző vonásaikhoz, a „hozadékukhoz” igy jutunk a legközelebb. Háború utáni irodalmunk évtizedei a történetiség sugaraitól fénylenek. Értékeikre a szellemi létért való törekvés nyomja rá bélyegét. Stigma ez, mely élni akarástól terhes. A „négyek” stigmája emellett már a modernség jegyeit is felvillantja. Verseiket mintegy az új hangvétel márkájával hitelesíti. Hagyományos jellemzőjük pedig, hogy a kiteljesedő újságírás azonnal lecsap rájuk és magába szippantja őket. Előnyük, hogy az előző évtizednek, az ötvenes éveknek az önképzőköri bizonytalankodását és irodalmi téblábolását, a közírói esetlenkedést már nem kellett megélniük. Közelmúltjuk még nyomta őket, de már kevésbé sanyargatta, mint elődeiket. Tóth Elemér indulásában és költészetében mindezek a vonások és „hozadé- kok” gazdagon fellelhetők. Történelmi-népi értelemben nagy múltú tájról, Gömör- ből indult. Szülőfalujában, Hanván pedig hatalmas szellemi múlt örököse lehetett, itt paposkodott és halt meg Tompa Mihály. Öröksége, a magyar bánat lírikusának életérzése nem hagyta nyomtalanul, már korai verseiben megérezzük csiráit, kihallani költészetéből. Saját és érdekes szín, mintha mély szkepszist rejtene, szomorkás
