Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Csoóri Sándor: Hogy mi a költészet, nem tudom 10 Jánossy Lajos: Csoóri Sándor 80
10 Csóri Sándor 80 éves perspektíváról, amelynek figyelme több műfajban is honos a szociográfiától a líráig terjedően. AII. világháború végével a népi mozgalom ambíciói ideig-óráig, érthető okokból, vagyis a Horthy-rezsim idején a kisemmizettség szélére sodort közösség tapasztalatait maguk mögött vélve, megerősödtek. A „fordulat éve”, a kommunista hatalomátvétel a parasztsorból jött, immáron első generációs értelmiségiek bizakodását egy darabig nem bizonytalanította el. Csoóriék lelkesedése abból a propaganda-marxista tételből táplálkozott, amely a mindenkori elnyomottak felemelését jelölte meg a történelem teloszaként, és amelyet a mindenkori kommunista pártok zászlójukra tűztek. A népieknek is idő kellett, amig meglátták, hogy ebben az ideológiában, az uralkodó osztályok mellett, a parasztságnak sem jut hely. A felismeréstől fogva Csoórit hajthatatlan kritikai szemlélet jellemzi; „osztálya”, a parasztság iránt érzett féltő és gondoskodó öntudat munkál könyveiben. Az 56-os forradalmat követő években, bár el nem ítélik, de ő is hallgat, majd a konszolidációs évek után talál végképp magára. A problémakör, amelyben összegződnek az őt és társait foglalkoztató kérdések, az a már jelzett hagyományvilág, ahol a parasztságnak, a kisebbségi magyarságnak, a doni hadsereg pusztulásának egyaránt és egyenjogú helye van. Csoóriék úgy látják, jogosan, hogy mindez martalékává válik annak a felvilágosult-abszolutista (kultúr)politikának, amelyet mindközönségesen Kádár János és Aczél György hatalmi játszmáiként szokás emlegetni. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy a népiek politikai vezetője Illyés Gyula, ő lesz az a „diplomata”, aki a maga paraszti gyökerekből táplálkozó agyafúrtságával tárgyal, kiegyezik, és túljár a kommunista vezetők észén. Csoóriék teszik a dolgukat; a hetvenes évek második felétől elindulnak Sára Sándor filmrendezővel a 2. Magyar Hadsereg pusztulásáról szóló, a szemtanukat megszólaltató dokumentumfilmek. És megkezdődnek a csehszlovákiai ellenzék perbe fogása ellen tiltakozó aláírás-akciók, a Charta 77 az első, amelynek egzisztenciális következményei lesznek. Egyre élénkebbé válik a kisebbségi magyarságról való gondolkodás, amelynek felkeltésében Csoórinak elévülhetetlen érdemei vannak. Ő volt, aki a felvidéki Duray Miklós Kutyaszorítóban című, a csehszlovákiai magyarság aktuális helyzetével foglalkozó könyvéhez előszót irt. Ehelyütt jegyzendő meg, de méginkább kiemelendő, hogy Csoóri a magyar esszé-vonulat egyik legjelesebb képviselője, elég ha csak A félig bevallott élet című kötetére emlékeztetünk. Csoóri művészi és politikai pályája voltaképp elválaszthatatlan egymástól. Pontosan látszik ez úgy a ’89-es rendszerváltozáskor, ahogyan azóta is. Állást foglal, tehát egyetértésre, vitára egyaránt ingerlő. Nem is lehetne másképp, hiszen a költő, aki ennyire intenzíven és emotívan a népballadák, a mesék, a ter- mészetközeliség kollektív értékkészletéből és vele együtt él, nem nézheti részvétlenül ennek a kultúrának az egyre sz/élesebb veszélyeztetettségét. Csoóri Nagy Lászlóhoz és Juhász Ferenchez hasonlóan hordja zsigereiben ezt a világot. Egy világot, amely szimbolikájában, föld- és égközeliségében úgy adott otthont az
