Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: Idegen szavak szlovák jelentésben és szlovákosított alakban a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában
80 Jakab István Az avatás szót is használják még a diplomaosztó ünnepségnek vagy magának az oklevélátadás tényének kifejezésére, de egyre kevesebben. Ez is régi szó, s talán egy kicsit népies, de apromóció-ná\ jobb. Esetleg talán azért szorul ki a használatból, mert az avat igének van egy többletjelentése is: olyan ünnepélyes szertartást jelöl, amelyen valakit vagy valakiket valamely közösség, rend, csoport tagjává tesznek, valamilyen tisztségbe, valakiknek a sorába beiktatnak. Gondoljunk csak ezekre a kifejezésekre: vitézzé avat, cserkésszé avat, szentté avat, boldoggá avat, lovaggá avat, legénnyé avat stb. A doktorrá avat esetében is indokolt volt a használata, hiszen valamikor a doktorok is kisebb, zártabb közösséget alkottak, mint napjainkban. 2. Idegen szavak magyarnyclv-használatunkban szlovákosított alakban Azt talán még az a szlovákiai magyar is észrevette, aki sohasem tanult latint, hogy bizonyos latin eredetű idegen szavak más-más alakban fordulnak elő a magyar és a szlovák nyelvben. A magyar nyelv csupán csekély mértékben módosítja az átvett latin szavakat, de a szlovák alapos változtatással veszi át őket. Könnyű nekünk az idegen szavak beillesztése nyelvünkbe, hiszen agglutináló nyelv a magyar, vagyis toldalékokat illeszt a szavak végére, úgy szerkeszti őket nyelvünkbe. A szlovák viszont deklináló nyelv, azaz a névszóknak a mondatba illesztését a szótő alakjának módosításával, pontosabban: a tővégi hangnak az esethez illő megváltoztatásával végzi. Megvan tehát a saját deklináció-rendszere, s az egyes deklinációkhoz a szavak a nemek és a szóvégi hangok alapján kialakított mintatipusok szerint tartoznak. Természetesen a latin nyelv szavai alaki tekintetben nem minden esetben felelnek meg a szlovák deklinációs rendszernek, ezért az eltérő típusú idegen szavakat szótári alakjukban (alapalakjukban) is kénytelenek voltak a szlovák dek- linációtípusokhoz igazítani. Például (a latin szavakat egyrészt nyomdai okokból, másrészt a megértés megkönnyítése végett a magyarban használatos alakjukban tüntettem fel) az -ás végűeket {fakultás, univerzitás) -a végűekre változtatták {fakulta, univerzita)', ugyanígy -a, pontosabban -ia végződésüek lettek az -ió-ra végződök {rehabilitáció', rehabilitácia). Az -us, -ius, -um végződést elhagyja a szlovák: a delegátus-ból delegát, a funcionárius-ból funkcionár, a dokumentum-ból dokument lett. Az -ns végűek {docens) az -s helyett szintén -t végződést kapnak {docent)', a hosszú mássalhangzók az egyes szavakban megrövidülnek {professzor: profesor)', stb. Vagyis a lehetőség szerint igyekeztek ezeket az idegen szavakat a szlovák dek- linációs rendszerhez igazítva a szlovák nyelvben használhatóvá tenni. A latin igék szlovákossá alakításával kevesebb gond volt, mert a latin igetőhöz csak az -ovaľ szlovák képzőt kellett hozzátenni a latin infinitívuszi alak -áre, -éré, -ere, -íré képzője helyett (diktáre: diktovať). * * * A latin nyelv - sajnos - csaknem kiszorult már a középiskolákból, egyikben- másikban esetleg még megtűrt választható tantárgy maradt. Magyar diákjaink közül már nagyon kevesen kapnak akárcsak alapképzést is ebből a nyelvből. A szlovák nyelv
