Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: Idegen szavak szlovák jelentésben és szlovákosított alakban a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában
75 élet JAKAB ISTVÁN Idegen szavak szlovák jelentésben és szlovákosított alakban a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában Ez alkalommal olyan témáról lesz szó, amellyel „vérszegény” és „elsorvasztott” szlovákiai magyar nyelvművelésünk ritkán és csak érintőlegesen foglalkozott: az idegen, elsősorban latin eredetű (vagy a görögből latinosított) idegen szavak használatáról. Ritkán és csak érintőlegesen foglalkoztunk vele, egyrészt azért, mert néhány nyelvművelőnk között alig akadt valaki, aki „otthonosan mozgott volna” ebben a témában, másrészt azért, mert sokkal fontosabb nyelvi kérdésekkel kellett bíbelődnünk: a károsabb szlovák hatások tudatosításának és az ellenük való védekezésnek a kérdésével. De volt egy harmadik okunk is a bizonyos fokú mellőzésére: a nyelvművelő irodalom terjesztésének, közvetítési lehetőségének a szűkös volta, amely mára még szűkösebbé vált, hiszen csak a Katedra (havilap) közöl rendszeresen nyelvművelő cikkeket, s az Új Szó vállalja hétfőnként egy-egy rövid (de hasznos) nyelvi vonatkozású cikk közlését; a Vasárnap közölt eddig - három-négy hetenként - nyelvművelő írást, de úgy látszik, az anyagiak hiánya e hetilap szerkesztőségét is arra kényszeríti: reklám jellegű fizetett cikkeket közöljön a tanácsadó írások helyett. Szerencsére az Irodalmi Szemle nem zárkózik el az elvi kérdéseket is felvető, fontosabb témájú nyelvi vonatkozású cikkek közlésétől, hiszen megfelelő nyelvhasználat nélkül nincs színvonalas irodalom sem. De miért választottam én most írásom témájául éppen a latin eredetű idegen szavak használatának kérdését, holott sok másféle - talán néha feleslegesen terjedő - idegen szóval, főként az angol szavakkal birkózik a magyarországi nyelvművelés is, és nálunk sem rózsás a helyzet e tekintetben. Az úgynevezett germanizmusokkal már talán kevesebb gondunk van; nem csupán a magyar mondatszerkesztésekben még fellelhető kifejezésekre gondolok, hanem az egykor tömegével használt német szavakra, amelyek még a tiszta magyar vidékek nyelvjárásban beszélőinek nyelv- használatában is gyakoriak voltak. Pl. az északkeleti nyelvjárásterületen a férfiak csak néhány éve hordanak télikabátot rokk helyett (der Rock), egyes palóc vidékeken a nők meg berlinert hordtak nagykendö helyett. Azért választottam ezt a témát, mert nálunk a latin eredetű szavaknak a szlovákos használata egyre veszélyesebbé kezd válni: terjeszti az enélkül is „eredményesen” terjedő ún. szlovakiz-
