Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Csordás János: Fellángolás (novella)
40 Csordás János támadnak önmagával és a világgal szemben. Megszakad a szivem, ha belegondolok, hogy esetleg másként alakulhatott volna kettőnk sorsa. Iskolások voltunk, a tanulás számított elsődleges célnak. Ő az általános iskola elvégzése után elkerült innen, másutt tanult, mind ritkábban járt haza, leragadt egy messzi városban. Férjhez ment, gyerekeket szült, elvált, vállalkozik.- Mesélj magadról - mondja.- Túl hosszúra sikeredne, ha meg röviden mondom, akkor meg minek.- Nem változtál...- Üres lettem belül. Az utóbbi silány évek eredményeként.- Rosszul élsz?- Kiegyensúlyozott családi életem van, szeretem a feleségemet, a fiam felnőtt férfi, a lányom középiskolás. A magánéletemmel semmi gond, azt hiszem. Nem vagyok sem boldog, sem boldogtalan, lebegek a köznapok gondjai közt, teszem a dolgom. Stabil munkahelyem van, szívesen végzem a munkámat, csak olykor buzgólkodó, levakarhatatlan alakok keserítik meg az életem közéleti részét. Az utóbbi években ez szerfölött zavaró tényező. Beletörődtem abba, ami van, noha olykor lázongok. Néhány dolognak az az egyetlen értelme, hogy nincs értelme. Most meg jössz te, mint derült égből a fapados gép, úgy zuhansz bele az életembe, felelevenedik a múlt... Rá kell döbbennem, régebben sokkalta boldogabb lehettem. Arról nem is beszélek, hogy szabadabb is!- Nekem is felelevenednek azok a hónapok, évek, a mozibajárás, a kóborlások a természetben, a titkolózások, az esti randik és... Tulajdonképpen mi nem szeretkeztünk.- Akkor még forditott normális világ volt a maihoz mérten.-Nem emlékszem rá, hogy gondoltunk volna a szeretkezésre. Korainak tartottuk.- És most gondolsz rá?- Annyi idő elteltével mi más marad nekünk? Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Visszamegyek Rózsahegyre, kötődöm a városhoz, te oda nemigen jársz, vagy igen? Nekem több keresnivalóm Rimaszombatban aligha lesz. Úgy hittem, elmentél egy másik városba... Egyik írásodból mintha ez derült volna ki... Olvasom a novelláidat... Felfedeztelek az interneten... Ez a város számomra nem jelent sokat, barátaim közül kevesen maradtak itt. Nincs miért többé idejönni. A múlt emlékeiből táplálkozom, élménydús emlékek maradtak hátra... A házasélet motorikussá vált. Ismétlődő szokások nap mint nap, egymás meg nem értése. Beleuntunk. Az ember hajszolja a pénzt, hogy egyszer vagy kétszer egy évben elmehessen valahová nyaralni. Utána megint hajtás, idegeskedés, gondok. A pénz függővé tesz. Romantika nincs, merengés nincs, csend helyett zajok... Ráragad mindenre a politika összes hordaléka, behatol a magánéletbe, tönkreteszi a kapcsolatokat, elidegenít... Pótolni kellene a mulasztásunkat.- Nem is tudom, van-e kedvem szeretkezni... Igyunk meg még valamit!
