Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Csordás János: Fellángolás (novella)
38 Csordás János elkarikázik a folyó túlsó párjára, Ružena alakja lebeg a szeme előtt, hevesen ver a szíve, a kelleténél gyorsabban hajt, a paneltömb hátsó traktusa előtti járda felé veszi az irányt, megkerüli az épületet, az az ötlete támad, hogy ott fog körözni, kezd sötétedni, a látási viszonyok még jók, akarja, hogy lássák, megteszi az első kört az épület körül, aztán a másikat, a harmadikat; lassan hajt, lépésben halad, mint akinek nincs dolga, csupán szórakozásból pedálozik a járdán, két vagy három percbe telik, míg megteszi a teljes kört, közben figyel, nem akarja, hogy a tekintete elkerüljön bármiféle apróságot, mint a sas, ha les az áldozatára, a harmadik kör után irányt változtat, eltávolodik az épülettől, megfordul, körözni kezd újra, és ekkor megtörténik a csoda: Ružena kilép a bejáratból, felé fordul, s megáll mosolyogva, várakozón, a dolog félreérthetetlen, ez annyira meglepi, hogy elkarikázik mellette, rá se néz, megszégyenülve elhajt a környékről... Otthon belátja, mekkora ostobaságot követett el, Ružena meg akar vele ismerkedni, és tessék, kihagyja az alkalmat!! Mit gondolhat most róla?! Felkínálja magát neki, bízva abban, megszólítja őt! Sokáig szégyenkezik magatartása miatt, de nincs mit tennie, be kell ismernie: kellő tapasztalatok hiányában elszáll a bátorsága, rá kell döbbennie, ez az első eset, mikor ismeretlen lánnyal szeretne megismerkedni. Felvetődik benne a gondolat, hogy a problémát meg kellene osztania a barátjával, de egyrészt egyedül akarja megoldani, másrészt szégyell erről a legjobb barátjával beszélni, ő se beszéli meg vele a nőügyeit, harmadrészt egy belső sugallat hatására nem akarja, hogy tudomást szerezzen Ružena létéről, noha Ružena nem szőke, ismerve a barátját, lecsaphatja a kezéről, ennek ugyan kicsi a valószínűsége, mégis fennáll a lehetőség, így volt ez annak idején Jutka esetében, akkor viszont hibázott, amiért kivárt, puszta jelét se adva Jutka felé annak, mi a szándéka, inkább feladta félreállva, vesztesként. Megfigyelései során kideríti: Ružena kilencedikes, abban az általános iskolában tanul, amelyik egyazon épületben székel a gimnáziummal, egy emelettel lejjebb található az osztályuk, leggyakrabban egy szőke lánnyal látja együtt, ő a barátnője, általában vele megy haza, vele lóg a szabadidejében, folyton együtt vannak, kuncognak, nevetgélnek, az ő társaságában kellemetlennek találja a megszólítást, eldönti, akkor lép, ha Ružena egyedül van, bárhol legyen. Ružena alakját a járókelők forgatagában azonmód észreveszi, személye kihat rá, megérzi, hol bukkanhat rá, mikor láthatja, előfordul, hogy mintegy húsz méterrel előtte halad szőke barátnője társaságában hazafelé, gyakran néz hátrafelé, mégsem állnak meg, gyanítja, a barátnőjének fogalma sincs a meg nem valósult randiről, ha lenne tudomása róla, esetleg meglepetésszerűen bevárnák a szórakozás kedvéért, kettesben általában a lányok bátrabbak. Reggelente igyekszik kifürkészni az időpontot, mikor Ružena kilép az épületből, elindul otthonról az iskolába, a legmegfelelőbb alkalom a megismerkedésükhöz, ha „véletlenül” egymás mellé érnek az utcának egy bizonyos pontján, akkor nincs egyéb lehetőség: együtt kell megtenniük a további utat. Többször előfordul, néha az egymást követő napokon, hogy másodpercek
