Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Gál Sándor: Az egy és az egész IV. rész Kincses Komárom (1)
19 Gál Sándor Az egy és az egész IV. rész KINCSES KOMÁROM (1) Az ötvenes évek eleje a hagyományos paraszti világot gyökerestül forgatta ki. A korábban érvényes gazdálkodási rendet és rendszert Csehszlovákiában az 1948-as hatalomátvétel villámcsapása a történelem idömértéke szerint egy pillanat alatt eltüntette. Az 1945-48 közötti megpróbáltatások következtében a szlovákiai magyarság lényegében értelmiség nélkül maradt, nem voltak - mert hogyan is lehettek volna? - politikusai és politikai képviselői. Persze, ugyanezt a hiányt tapasztalhattuk a gazdaságban, s a kultúrában is. Az egykori színtiszta magyar etnikum képe a ki- és betelepítések következtében gyökeresen megváltozott. Repatriált szlovákok, délre települt - vagy: telepített - hlinkagárdisták, tanítók, katonák, csendőrök, közigazgatási végrehajtók lepték el a magyar településeket, és szinte kivétel nélkül ezek az idegenek kerültek be a közigazgatásba s egyéb hatalmi pozíciókba. Amikor pedig a CSKP feladatul tűzte ki a mezgazdaság kollektivizálását, az alakuló mezőgazdasági termelőszövetkezetek - hivatalosan: Egységes Földműves Szövetkezetek - élére is zömmel ezek a be- és letelepült szlovákok kerültek. Egykori bányászok, szénégetők, favágók, akiknek fogalmuk sem volt a mezőgazdasági munkák mibenlétéről, s amikor szántani vagy vetni kellett volna, sem az ekét, sem a vetőgépet nem tudták beállítani. Következésképen a folyamatos mezőgazdasági munkák szervezését sem voltak képesek megoldani, nem beszélve az állattenyésztés mindennapos tennivalóiról. Takarmánybekészítés, almozás, trágyakihordás, fe- jés, vagy a növendék állatok szakszerű gondozása. így az 1950-es évek apokalipszise nagyon rövid idő alatt teljes egészében megsemmisítette a korábban — évszázadnyi idő alatt — kialakult hagyományos parasztgazdálkodást, s vele együtt a paraszti társadalmat, a paraszti közösségeket. E kaotikus, ellehetetlenített, feje tetejére állított világot további zavaraival a nagyméretű iparosítás növelte. Természetesen az ipartelepítés munkaerőt követelt, amelyet a szétzilált paraszti társadalomban keletkezett felesleg adott meg. A szövetkezetek megalapításakor jelentős paraszti réteg „szabadult fel” a falvakban, amelynek számát a fokozatos gépesítés csak tovább növelte. Ennek következtében olyan népességmozgás indult meg a falvak és az ipari központok között, amire a korábbi időkben nem volt példa. Ezrek és ezrek ingáztak naponta a városok és a falvak között.
