Irodalmi Szemle, 2010

2010/12 - MARGÓ - Fónod Zoltán: Per tangentem / Mellesleg

93

MARGÓ

Per tangentem / Mellesleg

Hónapok óta nyílt titok, az Irodalmi Szemle szerkesztése kérdésében különböző találgatások keltek lábra. „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél” - tartja a közmondás, és ha az Óceánon túlról is ilyen szelek fújnak, akkor okkal és joggal a „valami van!” esetére gyanakodhatunk. Obama számára az ellenpárt megerősödése a riasztó, a mi esetünkben a személyi változás, a „ki, kicsoda” volt sokáig a rejtély.

Helyzetemnél, „foglalkozási ártalmaimnál” fogva nemegyszer kerültem abba a helyzetbe, hogy tenni kellett az 1958-ban engedélyezett folyóirat megmaradása érdekében. Az első krízis 1972-ben jelentkezett, amikor a Szlovák írószövetség felmondta a szerződést. Sziszifuszi munkával, a Madách Kiadó igazgatójaként, sikerült elérni, hogy a párt és a miniszteriális szervek rábólintsanak a tulajdonosváltásra. A rendszerváltás után a Kiadó felszámolása következett. 1994 áprilisától a Madách-Posonium jegyeztette be a folyóiratot, a kiadás joga azonban fonnálisan a Szlovákiai Magyar írók Társaságáé maradt. Anyagi gondok miatt 1995 nyarán szünetelt a folyóirat kiadása. A szlovák kormány ugyanis megvonta a támogatást a magyar időszaki sajtótól (ez okozta már korábban a Hét és a Nap megszűnését is).

Hosszas vita után a Magyar írók Társasága 1996. márciusi közgyűlése lemondott a lapgazda formális szerepéről. Mint a Társaság elnöke magam is támogattam ezt a döntést, remélve a folyóirat mihamarabbi kiadását. A támogatás hiánya miatt azonban az új lapgazda 1996 júniusa és novembere között arra kényszerült, hogy a folyóirat kiadását szüneteltesse. Dobos László, a kiadó igazgatója, 1996 októberében döntött a korábban kiírt főszerkesztői pályázat sorsáról. Egyszemélyes szerkesztőként, főszerkesztői minőségben (1998-ig a Comenius Egyetem ВТК Magyar Tanszékének oktatójaként, docenseként!) vettem át a folyóirat szerkesztését, és végzem a mai napig. Nem restellem leírni, hogy a lapszerkesztésben (a tartalmi kérdések vonatkozásában) a minőség és a tartalmi sokoldalúság szándéka egyaránt jelen van.

Elmenőben mit mondhatnék: éveken át (azaz 14 év és két hónap) sziszifuszi munkát követelt a folyóirat (egyszemélyes!) szerkesztése. Őszintén örülök annak, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítottam a fiatal költő- és prózaírójelöltek ösztönzésére, munkájuk megjelentetésére. És talán az sem vétek, hogy néhányan