Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Csáky Károly: Czobor László (1850-1942)
Czobor László (1850-1942) 67 érdekességek, nyelvi-vallási sajátosságokat felvillantó sorok. Nehéz lenne a kötet müfajiságát meghatározni, mert nincs is annak egyféle műfaja. Karcolatok, jegyzetek, epizódok, anekdoták, visszaemlékezések érdekes keveréke e mű. Czobor szerényen így vall munkájáról a könyv elején: „Én csak epizódokat, apró történetkéket, jellemrajzokat fogok papírra vetni az igazi honti állapotok megrajzolásával, azon módon, ahogy azok valójában megtörténtek, és ahogy én a- zokat gyenge tehetségem szerint papírra vetni tudom. “ Majd néhány sorral odébb így folytatja: „Hátha valamelyik históriaíró majdan hasznát fogja venni az én íráosmnak is! Ez esetben fáradozásom nem volt hiábavaló./.../ Most, hogy a trianoni béke minket, hontiakat, szép vármegyénk kilenc-tizedrészétől megfosztott, úgy érzem, hogy’ minden jó honfinak kötelessége menteni azt, ami a romokból még megmenthető.” (1927:5) Azt hiszem, ebben fogalmazódik meg a munka lényege, erkölcsi értéke. Czobor kis kötetét nem mellőzheti az, aki Hont történetét kutatja, aki a XIX. század végi, XX. század eleji sokszínű tájra és soknemzetiségű vármegyére akar rálátni. Czobor könyvéből írásunkban már idéztünk eddig is fontos adatokat, hivatkozásokat. Mielőtt azt részletesebben is bemutatnánk, lássuk a Hontvármegye u- tolsó közgyűlése című írását, amely természetszerűleg a kötet legvégére került. Tudvalévő, hogy Hont vármegye törvényhatósági bizottsága - a Nógráddal való egyesítés előtt - 1923. december 14-én tartotta utolsó közgyűlését Nagymaroson. Az egykori alispán ezen így szónokolt: „Mindenemet Hontvármegy ének köszönhetem. Ott születtem, ott nevelkedtem, ott laktam, a közéletbe ott kapcsolódtam bele, ott volt részem a közönség elismeréseiből, abban a mértékben, minővel tiszttársaim közül csak kevesen dicsekedhetnek. Vesztével mindenemet elvesztettem, a boldog viszontlátásba való hitemet is. " Czobor elmondta azt is, hogy az akkori rendelettel „Hontvármegye ezeréves önállósága szüntettetek meg". S mint az idézett cikkben tovább olvassuk: Hontnak „Előbb a csehek vágták le a kezét és a lábát; de a lelkét meghagyták. Csonkák maradtunk, de önállóak. Aztán jött a magyar és ezt az önállóságunkat is megszüntette. /.../ Mink öregek azonban, kik Honbtvármegyét fénykorában ragyogni láttuk, annak emlőin felnőttünk, és kik azt valljuk, hogy hontinak lenni tisztesség, Hontot szolgálni dicsőség, szívünkbe zárjuk emlékét; és ha közeledik a vég és felettünk is megkondul a lélekharang, akkor is áhítattal és fiúi kegyelettel fogunk gondolni reá, mint gyermek az édesanyjára, mint az elmúlt szebb, jobb, boldogabb idők koronatanújára. ” (1927:111) Értékes szeletei a Czobor-könyvnek ama fejezetek, amelyekben a táj, egy- egy kisrégió ellevenedik meg előttünk. Elsőként talán a szülőfalut, Gyerkei említhetnénk a maga Kócsárokjával, a szőlőtermő Nagyhegyese 1 vagy a Nagyberekkel egyetemben. Ott futkározik valahol a kis Czibulya gyerek is a gyerki Balia Pistikkel, Okos Petikkel és más legénykékkel együtt; várják Tóth Máté tiszttartó uram engedélyét a szürethez, hogy aztán eljöjjön majd számukra a böngézés aranyideje is. Aztán hirtelen a Bozóki járásban találja magát főszolgabíróként földink. El
