Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Faltis Roberta: Gesztenyepüré
59 Faltis Roberta Gesztenyepüré Már megint eszembe jutott picinké gyermekkorom, ahogy mostanában any- nyiszor. Sokat álmodom az Édesanyáról is. Elmúlt az első karácsony nélküle, és otthon sem voltam. Nem bocsátom meg magamnak, sem a világnak, hogy nem tudok olyan ünnepi hangulatot varázsolni, amilyet a szüléink nekünk. Itt kényszerülök önkéntes száműzetésben élni, mit élni, sínylődni mindenkitől messze. Na ja, a pénz nem boldogít. Igaz, az én kicsikéim nem olyan kicsik, mint amekkora én voltam, mikor Karácsonykor elindultunk a mamáékhoz szentestét ünnepelni. Akkor még volt hó, nem is akármilyen. Szánkóval vágtunk neki az útnak Édesanyával és Szászával hármasban. Jól beöltözve, sapka, sál, kesztyű és irány a friss, ropogós hó. Az út szélén a fehér takaró gesztenyeszínüre változott a jármüvek után. Jé, pont, mint a gesztenyepüré - hangzott a felismerés az én kicsi számból. Az volt a kedvencem, nem múlt el tél gesztenyepüré nélkül. Ilyenkor pláne megkívántam. Fel sem tűnt, hogy csak mi indultunk el otthonról, a Papa nem jön velünk, mindig akadt valami dolga. Megérkeztünk a mamához, ahonnan épp most ment el a Jézuska ott hagyva nekünk a karácsonyfát feldíszítve habcsókkarikákkal. Jólesett a sparhelt melege a zimankó után. A beigli és sok finomság illata belengte az egész házat. - Érdekes, akkor fel sem tűnt, hogy milyen pici volt az a lakás, csak évek múltán, mikor már felnőttként jártam ott újra. - Mikor megérkezett a Papa, lak- mározni kezdtünk, és persze eljött az ajándékbontás ideje is. Természetesen mindent ki kellett próbálni, de a dominózás nem maradhatott el. Megtelve minden jóval elindultunk, mert szánkóval hosszúra nyúlt az út. Közben beesteledett, már minden ablakból a karácsony fényei szűrődtek ki, elcsendesedtek az utcák, innen-on- nan kihallatszott a Mennyből az angyal. És ha hiszed, ha nem, mire hazaértünk, otthon is várt a meglepetés. Beléptünk az ajtón és ott állt a plafonig érő fa, alatta a sok színes dobozzal. Ez a Jézuska minden gondolatomat kitalálta tényleg. Diafilmek, mesekönyvek és Kriszta baba, épp olyan, amilyenre vágytam. Piros ruha, vörös haj és a szeme pislog. Kell ennél több?! Mindenki boldog volt, mindenki kapott valamit, amit már rég szeretett volna. Az estét természetesen megkoronáztuk még egy kis gesztenyepürével is.
