Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Pomogáts Béla: Közös a felelősségünk... Köszöntő az SZMÍT jubileumán - Alabán Ferenc: Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei (tanulmány)
Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei 53 A SZLOVÁKIAI MAGYAROK TOVÁBBTANULÁSA ÉS A SZERVEZÉS INTÉZMÉNYESÍTETT JAVÍTÁSA Felmérések szerint a szlovákiai magyarok továbbtanulási aránya elmarad az országos átlagnál, minek következtében a kisebbségi régiók kedvezőtlenebb gazdasági körülmények és feltételek között élnek, s az iskolázatlan embernek általában rosszabbak az esélyei minden téren. Ahogy mondani szokás: a tanulás esély az életminőség javítására. Ez összhangban van a magyar kultúra integrációjának folyamatával, s a permanens tanulás nemcsak közösségi érdek, hanem az egyén számára is egyfajta követelmény, mivel érvényesülésének záloga. Történelmi és egyben statisztikai tény, hogy egy nemzet, népcsoport fejlődésében és fennmaradásában döntő szerepük van a kiművelt, magas szinten képzett szakembereknek. Ez a megállapítás a kisebbségi helyzetben levő közösségekre még hatványozottabban érvényes, mivel az értelmiség az, amely aktív kulturális és közéleti feladatvállalásával össze tudja tartani a közösséget, művelni és ápolni képes a kisebbségi kultúrát és nyelvet. Közép-Kelet-Európára általában jellemző, hogy az iskolázottak, felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya jóval alatta marad a fejlett országokénak, egyúttal az Európai Unió átlagának. A kisebbségben élők körében ez a hányad még alacsonyabb. * * * Itt és most felhozott példánk szlovákiai magyar kontextusban tipikusnak mondható, s bizonyítja, hogy a szakos anyanyelvi képzés szervezésének szempontjából is van javítani való. Szlovákiában négy (4) felsőoktatási intézményben folyik a magyar szakosok képzése: Pozsonyban, Nyitrán, Besztercebányán és Komáromban. Sajnos a gyakorlat az - néhány alkalmi eseményt leszámítva hogy nincs kellő szintű együttműködés a magyar tanszékek között. Szeparáltan működnek, nincs koordinálás, nincs köztük mérvadó intézmény, bár lehetőségeiket nézve a tanszékek külön feltételrendszerben léteznek. Az elfogadható, illetve jó személyi kapcsolatok csupán néhány tanszéki tagot érintenek, néhány kiválasztott területen. A vezetők - jobb esetben - saját intézményi érdekeiket tartják szem előtt, és természetszerűen védik, illetve preferálják azokat. A kívülálló úgy gondolhatná, hogy - optimális helyzeténél fogva - a komáromi magyar felsőoktatási intézményben működő magyar nyelv és irodalom tanszék kompetenciája lehetne a szlovákiai magyar szakos képzés összefogása és koordinálása, de ez a munkahely pillanatnyilag nincs felkészülve meghatározó stratégiai okoknál fogva sem arra, hogy vezető szerepet töltsön be ebben a kontextusban. A jövőt illetően ebből a szempontból elvileg továbbra is nyitott a tér. Tényként kezelendő azonban, hogy más érintett tanszék sem szándékszik magára venni ezt a felelősséget. A szlovákiai magyar szakos, de más tanulmányi programok szakmai garanciáját is legtöbb esetben magyarországi „kiutazó” tanárok látják el, mivel nincs elég
