Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Pomogáts Béla: Közös a felelősségünk... Köszöntő az SZMÍT jubileumán - Alabán Ferenc: Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei (tanulmány)
46 Alabán Ferenc Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei (Kulturális identitásunk néhány összetevőjéről) NYELVOKTATÁSI FELADATOK Amikor az Európai Unió elkötelezte magát a tudásalapú társadalom felépítése mellett, több célt is megfogalmazott, többek között azt, hogy minden tagországban két idegen nyelvet tanuljanak/tanítsanak a legfiatalabb kortól. Az idegen nyelvek ismerete megkönnyíti a politikai, gazdasági és más egyéb célok megvalósítását, pozitív hatásai megkönnyítik a nyelvi sokszinüségre való tartós berendezkedést. Két- vagy többnyelvű helyzetben általában a politikai akarat határozza meg, hogy fenntartják-e vagy inkább megszüntetik az adott állapotot, hogy biztosítják-e a nyelvi jogokat vagy nem, és ha igen, milyen mértékben. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindkét végletnek vannak nyílt és burkolt formái, de létezhetnek köztük átmenetek is. Tényként kezelendő, hogy az Európai Unióban számos alkalommal jutott kifejezésre az a politikai akarat, hogy a társadalmi többnyelvűséget pedig fejleszteni szükséges. A szakma és a szakszerűség erre az alapra építhet és dolgozhatja ki az idegen nyelvoktatásra vonatkozó elveit, módszereit és eszközeit, melyeknek jelenünkben is különböző formáit és lehetőségeit ismerhetjük fel a hazai iskolai gyakorlatban. Az oktatási modellek aszerint is minősíthetők, hogy mik a céljaik, s milyen mértékben érvényesítik az Európai Unió által fontosnak tartott és perspektivikus igényeket. Az elmúlt időszak egyik átmeneti programjának számított Szlovákiában az a „párhuzamos” bilingvális oktatási modell, amely a politikai rendszerváltás előtt egyértelműen többségnyelvi dominanciájú volt, a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák számára volt tervezve, azzal a hátsó céllal, hogy az oktatás két nyelven történjen, de valójában azért, hogy a diákok anyanyelvét idővel a többségi nyelv váltsa fel. Ez a modell — a tantárgyak egy részének szlovák oktatásával - burkoltan ugyan, de asszimilációra törekedett. Következménye lehetett volna, hogy néhány évig tartó, anyanyelven történő oktatás után, át lehetett volna térni a többségi nyelven folyó oktatásra, melyben az anyanyelv csupán már csak tantárgyként szerepelt volna.
