Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Duba Gyula: Harmincasok nemzedéke
Harmincasok nemzedéke 23 szak olyan értelemben, hogy kisebbségi írásbeliség születik, magyar szellemi élet alapozódik. A közösségi életösztön utakat keres, hogy kifejezze és megmutassa magát! A teremtő nyugtalanságnak és öntudatosodásnak a minőségét, amely a nemzedéket és általában a magyarságot jellemezte, Dobos László munkájában érhetjük tetten. A szellem kitört a palackból s már nem lehet visszagyömöszölni! A háttérbe szorított és elnyomott életérzés jogaira döbben s keresi ennek kifejezését. Ilyenkor kellenek egyéniségek, akikben a vágyak tettekben tudatosulnak, hogy megfogalmazzák a célokat és utat mutassanak az önerőnek, öntudatra késztessék a közösséget. A Csemadok népművelő munkájára most nem térhetek ki, de említenem kell, mert az irodalom ugyanazt teszi a szellemi kultúrában. Dobos annak egyik mozgatója, az ösztönösségben véleményformáló és programadó, írótanácskozások szervezője és előadója. Önállósuló irodalmi szervezet és folyóirat a cél! Dobos és társai, például Szőke József, helytállnak a politikában is, ilyen ügyek ott intéződhetnek. „Ötvenhat” is közrejátszhatott abban, hogy önálló magyar „szekció” és folyóirata legyen, 1958 szeptemberében indul az Irodalmi Szemle. Az írószövetség székházának klasszikus faburkolatú szobájában a főszerkesztő Dobos egyénisége, annak a hazai magyar valóságba gyökerező értelme nyilvánul meg. A Szemle megbízásokat ad tényfeltáró riportok, közéleti esszék írására, kapcsolatokat teremt külföldi lapokkal és írószervezetekkel, megszólítja a Kárpát-medencei magyar alkotókat. A „főmunkatárs” Németh László, Spitzer György, Simon István és B. Nagy László, csíráznak a nemzeti összetartozás korai jegyei. A Szemle a nyitottság és reformgondolkozás ihletője, a Csemadok társa, s a kisebbségi kultúra irodalmi létereje. Dobos ekkor írja Messze voltak a csillagok és Földönfutók című regényeit. Jellegzetes Dobos-müvek, történelmileg meghatározott valóságlátás és felfedező, ténykimondó szövegformáció egységei, melyeken a modem stílusjegyek is megjelennek. Sajátos magyar életérzés, korai középe-urópaiság és közösségi filozófia munkál bennük. Olyan igazságkereső és jogalkotó erő alapozása, melynek politikai hozadéka a hatvannyolcas kisebbségjogi törvénytervezet lesz. A korabeli „zajlásban” valahogy egymás felé tartanak és összeérnek az életutak. Fonod Zoltán vidéki tanítói-iskolaigazgatói pályája 1955-ben Pozsonyban folytatódik, a Szabad Földműves, majd az Új Szó szerkesztője - rovatvezetője. Az író óhatatlanul közéleti munkás. S a nemzedék élete és sorsa történelem, időnként felelősek, máskor áldozatok! A kisebbségi kultúra és nyelvvédelem eleve politikum, az államhatalom szigorú figyelmének tárgya, gyakran nemzetközi méretű, középeurópai természetű tett. Hatvannyolc után különösen! Dobos a Csemadok országos elnöke, a szlovák kormány államminisztere, az önállósuló Madách Kiadó igazgatója, a kassai Thália Színház pártfogója. A Szemle a Madách lapja lesz. Mintha a közösségszervezés mint önvédelmi ösztön tetőzne. A konszolidáció állítja meg, Fonod a kiadó új igazgatója, Dobost a műszaki osztály vezetőjeként tartja meg. Száraz tények, életes háttérrel, tragikus színezettel. S az irodalom halad a maga
