Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Mészáros László: Szemenszedett históriák (2) Út és nász, Egy férj cselvetése
Szemenszedett históriák (2) 13 származó örcglányt. Rosella elmúlt huszonöt, Orsino elmúlt huszonnyolc, éppen ösz- szeillettck. Az özvegyasszony átengedte nekik az összes szobáját, maga pedig a vendégszobába költözött. Már csak vendég vagyok a földön, vendég leszek itt is, mondogatta. Valóban csak néhány hónappal élte túl a lakodalmat, pedig minden vágya a fogadott unoka volt. A szépséges Leonórát két éven belül a szépséges Ludovica követte. A második gyerek után azonban Rosella természete hirtelen megváltozott. Nemcsak Orsinóval házsártoskodott és kegyetlenkedett, de egyre szigorúbb lett a két angyalszép kislánynyal szemben is, amit ők nem tudtak mire vélni. Orsino többször is szemére vetette a dolgot az asszonynak, de Rosella egyszerűen nem értette, hogy a férje miről beszél. Orsino gyakorlatilag papucsférj volt már Sebastiana Di Napoli alatt is, úgyhogy fel sem vett volna egy kis asszonyi zsamokoskodást, ha az nem ment volna az üzlet és a gyerekek boldogságának a rovására. Most azonban egyre inkább úgy érezte, hogy valamit tenni kellene. Szűk a fejed, kicsiben kereskedsz, szokta őt ingerelni az asszony. Pedig Ang- lolónak már gyűlt a pénze némi újításra, szeretett volna finomabb szöveteket és selymet is árulni és nekivágni valamilyen saját behozatali nagykereskedésnek is. De hiába beszélt a terveiről, az asszonynál minden terve süket fülekre talált. Egyszer aztán Orsino is felemelte a hangját. Vigyázz magadra, Rosella, mert ennek alighanem rossz vége lesz! Rosella hozománya csak annyira volt elég, hogy némileg fellendítse az üzletet, de terjeszkedésre már nem futotta. Pedig Rosellának volt még tekintélyes vagyona, de a házassági szerződés értelmében azzal csak ő rendelkezett. De ö kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem fog betársulni egy kétes vállalkozásba. Hiába hajtogatta Orsino, hogy tizenöt meg tizenöt az harminc, az asszony hajthatatlan maradt. Pedig a harmincezer arany már nagyot lendített volna az üzleten. Aztán egyszer a sors jött Orsino megsegítésére. Egyszer egy éjjel, már úgy hajnal közeledtével, Orsino valamilyen okból felriadt. Aztán furcsa érzése támadt, hogy valami idegen tévedt a házba. Úristen, a kert felöli ablak nyitva maradt! Óvatosan felkelt, előkotorta a tőrét és elindult felderíteni a helyzetet. Gyertyát se kellett magával vinnie, hisz jól ismerte a házat. így sikerült is meglepnie a betörőt. Éppen egy gyertyatartót nézegetett, amikor Orsino a nyakának szegezte a tört. Ha megmoccansz, a halál fia vagy, suttogta merészen. A fiatalemberes alkatú betörő megmerevedett és várt. Orsino megértette, hogy valamit tenni kell. Hisz ez az, valamit tenni kell Rosellával is. Nem lehetne összekapcsolni a kettőt? Mi lesz, suttogta a fiatalember is. Hogy hívnak? Luciano vagyok, jött a válasz. Hivatásos betörő vagy? Nem, de az a nyitva felejtett ablak olyan csábító volt. Akkor most jól figyelj, Luciano. Van fegyvered? Egy rövidke tőr. Most felmegyünk a hálószobánkba, belopakodsz az ágyhoz, ráveted magad az asszonyra és... Nem értem? Ahogy mondom, beviszlek az asszonyhoz, te a nyakának szegezed a tőrt és aztán jól megerőszakolod. De hát miért? Az már az én dolgom. A te dolgod lesz az