Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Illyés Gyula versei (Vér az érben, Betelt a jóslat)
Új s új térbe új s új szomjjal tele kiszállván te leszel - ki más? - e Minden Vezető Ereje! Istenek halnak!? S támadhatnak új Olympuszon! Csak legyen új Olympusz szolgálni - otthonul! Föl, föl! - dra-dramm - ezt veri, ezzel ér szívedbe hírnök, égő limeszekről - egy csöppnyi vér. Illyés Gyula versei 3 Betelt a jóslat Betelt a jóslat és kiáradt; él már önálló életet. Akkor, hogy széttekinthetett s földet, eget fölmérhetett. Széttárta boldog karjait, útja első sugárait. Akkor indultak céljai végzetét meghódítani! Magának? Szomszédainak? A jövőnek rakott hidat! így adott-kapott parolát, nyert biztatást, tovább, tovább! így lép ma félelemtelen dzsungel-éjedbe, Végtelen! Nem célja, csak szimata van: feléd, meleg, asszony, arany! Vonzza a rabolnivaló; törli nyomát a fű, a hó. Amikor az ember megállt, akkor lett övé a világ. Akkor, hogy széttekinthetett s földet, eget fölmérhetett. Széttárta boldog karjait, útja első sugárait. Akkor indultak céljai végzetét meghódítani! Magának? Szomszédainak? A jövőnek rakott hidat! így adott-kapott parolát, nyert biztatást, tovább, tovább! így lép ma félelemtelen dzsungel-éjedbe, Végtelen!
