Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gyüre Lajos: A rebellis (3) Történelmi játék
72 Gyüre Lajos Rákóczi: {fel-le járkálva) Vajon melyik széken ült nagyapám, Zrínyi Péter, és melyiken anyai nagybátyám, Frangepán, mielőtt még a fejüket vették?... És apám? Ő miért nem ült itt? Hisz ő is részese volt a Wesselényivel folytatott tárgyalásoknak Patakon! Kassán meg arra buzdította a vármegye közgyűlésén a nemeseket, hogy csatlakozzanak, a felkelők fegyverkezzenek! Igen!... A nagyanyám!... Báthory Zsófia!... A buzgó katholika... és a jezsuiták!... Hogy betehessék a lábukat Kassára!... Meg a négyszázezer rénusi arany!... A váltságdíj! Szépen csengett Kol- lonics fülé-nek!... Négyszázezer... egy nemesi fő!... Meg a Rákóczi família reka- tolizálása... S az én fejem?...Vajon mennyire becsülik majd a bíráim?... Kinek a vétke, hogy a kisemmizett magyar - ura, vagy jobbágya, egyre megy - fegyvert fog a rablója ellen?... Vajon a császár, az a gyámoltalan oktalan rendeletéivel nem bűnös abban, hogy országát {felhanggal) kifosztva, kirabolva gátlástalan katonái, hivatalnokai által, semmibe véve a százados magyar törvényeket, a nyomorba taszították?... Eh, de minek is emésztem magam?... Nemhiába vágta a szemembe Kol- lonics, az a fanatikus jezsuita:... „A vér nem válik vízzé! A vérpadon fejét vesztő Zrínyi Péter unokája soha nem lesz más, csak rebellis!”... Miklós bátyám szerint: „Sors bona nihil eliud!”...Akkor fogadjuk el ahogy jön, kitérni előle úgysem tudunk. Hátha annyi veszedelem után mellénk szegődik a szerencse! Ki a megmondhatója? Zr. Ilona: (a falon megjelenik a képe) A jószerencse kevés, fiam!... Tenni is kell érte! Nem jön magától! Rákóczi: {meglepődve) Anyám! Te itt?... Még el sem búcsúzhattam tőled... Az is annak a pokolra való jezsuitának a bűne!... Pedig szerettelek volna látni... nem öregedtél! Zr. Ilona: De bizony, fiam!... Nézd, milyen ősz a hajam! Csak te nem veszed észre. Úgy látsz, mint mikor elszakítottak egymástól... Hány éve is? Rákóczi: Egy hónap híján éppen tizenegy éve, anyám... Lásd, azóta már kinőtt a bajszom... de szakállt nem hagyok! Zr. Ilona: Megemberesedtél. Rákóczi: Megházasodtam! Zr. Ilona: A feleséged? Rákóczi: Szép asszony!... Még csak huszonkét éves, és már van két gyönyörű fiunk! Zr. Ilona: És nem intézkedik a kiszabadulásodban? Rákóczi: {súgva) De igen!... Ez titok!... Nehogy meghallják!... Itt még a falnak is füle van!... Már járt a porosz király udvarában is. Az angol király levélben üzent Lipótnak, hogy gyakoroljon kegyelmet... csakhogy... szégyellem kimondani is, a magyar főnemesek egyike-másika nem bánná, ha fejemet vennék... csak a jobbágyok. .. Azok a híveim... Szeretnek... Tokajban is... Zr. Ilona: A jobbágyok!... Munkácson is ők oltalmaztak... De hát hol vannak a magyar főurak? Mi bajuk veled?
