Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Hedonista irodalmi kalauz (Csema-Szabó András Mérgezett hajtük c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 63 tosabban, mint a Boccaccióról szóló szöveg utolsó előtti bekezdésének következő mondata: „Mi, novellisták tulajdonképpen nem teszünk egyebet hat és fél évszázada, minthogy nagyítóval nézzük a port, morzsák után kutatunk, azt keressük, mit hagyott a jó Giovanni nekünk, amit még megírhatnánk" (206.). „Mikroirodalomtörténetet” ígér a fülszöveg, többnyire frappáns, olvasmányos, izgalmas írásokat kapunk a könyvben, a jófejeskedés azonban sok helyütt kifejezetten fárasztó. Az a fajta lezser hányavetiség, ami a Puszibolt groteszk novelláiban fergeteges erővel hatott (bár ott is maradtak jócskán üresjáratok, s a végére ellaposodik a könyv), itt helyenként a felszínesség érzetét kelti: a szerző olyannyira távol akarja tartani magát az „elméleti teszetoszaságtól”, hogy üres közhelyek sorolásába bonyolódik, illetve harmatgyenge vicceket dob be. Az írók keresztnéven szólítása, az erőltetett (talán „posztmodemeskedő” szándékú?) parafrázisok {„Lesz még csend vagy hó vagy halál?" - 150., „Ez száz évnél is sokkal hosszabb magány" - 155. stb.), funkciótlan vulgarizmusok (a Hunyadyról szóló írás címe Kiszarni a szívet) erősen megingatják az olvasó rokonszenvét és a könyv hitelességét. Az olykor elejtett tételszerü megállapítások, a hamvasi idill megidézése (pl. a Tótágas a trónuson c. szöveg végén) azt teszik semmissé, ami pedig a legeredetibb és leg- szerethetöbb vonása a Cserna-Szabó-írásoknak: a gyilkos, teljességgel kiszámíthatatlan humort, a szöveg elképesztő cikázását, a fantázia kimeríthetetlenségét. Néha nem ártana visszavenni a harsányságból, mert hiába igaz, hogy „íróembernek meg egyenesen szakmai kötelessége a pináról (és persze a faszról) való beszéd' (210.), azért a szöveg nem lesz egy csapásra jó attól, ha telezsúfoljuk pinával, fasszal, szarral, gecivel. Ez a kamaszos dac sokat ront (például) az egyébként nagyszerű, hiteles humorú (bár többnyire közhelyes gondolatokkal operáló) Aki lop, nem szop. A pináról című szöveg minőségén. Mintha a szerző helyenként csak ezzel a keresetlen harsánysággal tudná kompenzálni, hogy nem tud sok újat hozzátenni a szerzői életművek értelmezéséhez; meg kell hagyni ugyanis, a vérbö prózát megkapjuk, de inkább ügyes bűvésztrükkökről beszélhetünk, mintsem korszakos értelmezői bravúrokról. Persze a szerző célja nyilván nem más, mint hogy prózaírói arzenálját villantsa fel újra előttünk, egy őrült irodalmi vágtában, hiszen „az élet ott kezdődik, amikor nem tudod, mi lesz" (121.). (Cser na-Szabó András: Mérgezett haj tűk. Magvető, Budapest, 2009.) Szalay Zoliéin
