Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Tőzsér Árpád versei (Nő, dupla Axel előtt, Gőz a víz fölött, Finita la commedia, Szótlanul)
1 Tőzsér Árpád versei Nő, dupla Axel előtt Ébredezem Éles fényként jár át a felismerés: nem érdekem a felkelés Az idegenségem emitt is bizonyos s amott is az lenne Kortalan hímringyók könyökölnek baluszteres mellvédeken Valami csoportképen vagyok Jégpályán? Valaki hátulról fogja két könyökemet mintha emelne talán egy dupla Axel előtt A fogott nő sohasem tudja kinek a foglya Emelnek s nem tudom alulról ki támaszt s meg sem ütközöm: maga a pörgés ami kitámaszt az emelésív szeleteihez rendelt térpontok A férfinak csak az ellendarabjaihoz van közöm Gőz a víz fölött A sosem látott nagybátyám Amerikában megért a fogalom-létre, lebeg áttetszőén, tökéletes absztrakció. Egy, a tízes években készült, elsárgult fényképről ismerem: a fején keménykalap, áll féllábbal talán a bostoni gőzhajó feljáróján, másik lába a Ferenc József-i etikett-monarchiában, ő maga a kettő között, gőz a víz fölött, lebeg. Habozik. Felszálljon? Fogja a palló korlátját lazán. Végül elindul. Cseppet sem tántorog, csak mint aki a hajót vizsgálja: elég erős-e? Száz évvel Fulton után vagyunk. Finita la commedia Csak aki nevet, azonos magával, ki komor, az idegen, valaki más, a derülőre minden grimasza rávall, a zord: önfaragott kép, csinált imázs.
