Irodalmi Szemle, 2010

2010/11 - Zirig Árpád versei Összegyűjtött szavaim, Várom az ébredés hajnalát, Kezdődhet a teremtés...

Köszöntjük a 70 éves költőt

Zirig Árpád versei

18

Összegyűjtött szavaim

Tolvaj szél csatangol az utcákon, idegenként belém rugdosnak a szavak. Temetőinkben a mécsesek égnek,

az őrtüzeink némán kialszanak.

*

Ablakkeretek közé szökik a tétova árnyék, mint a gond.

Bohócok kiszöknek a manézsból, egy egész ország már a porond.

Emlékek közt eszme nyivákol átfestett zászló,vörös halál.

Esélye van a hallgatásnak, a gyűlölet minket újra megtalál.

Beborul, szomorkodik az alkonyati arcom.

Árván maradt a fűzfa

a vesztes folyóparton.

*

Csontjaim között ismét parázslik a fájdalom.

Visszatérő gyászszelek

gúnyolódását dugdosom.

*

Összeölelkező szavaimmal egy szál egyedül bolyongok, hozzám, ha megvetéssel gőgös idegenek motyognak, édesanyám szavai, ti maradtok meg reménynek, örök kapaszkodónak.