Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Németh Zoltán: A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 17 Gyíire Lajos versei (A halottak nem öregednek, Patak)
10 Németh Zoltán szerváltozás idején játszott szerepére. A forradalom első napjaiban még rajongó író fokozatosan válik naplójában szkeptikussá, s látja a forradalmi eseményeket már egy belső hatalmi puccs nagyszabású díszleteinek. Cs. Nagy Ibolya kitér a későbbi marosvásárhelyi eseményekre és a romániai magyarság rapid politikai és kisebbségpolitikai kijózanodására a rendszerváltozás után. Megemlíti Sütő elhiresült példázatát a kék bálnáról, amely a nyelvvesztés felkavaróan-tragikusan szimbolikus eseményét jeleníti meg, a feltépett szájon át az élő állatból kievett nyelv megrázó élményét. Vasy Géza nagyszabású előadásában 1989/90-et második fordulatnak, pontosabban visszafordulásnak nevezte (az 1945/47-es kommunista fordulat nyomán), s a Németh László-i harmadik utas nemzeti ideológia eszménye mellett tette le vok- sát (sem a szocializmust, sem a nyugati kapitalizmust, hanem a nemzeti érdekek mentén szerveződő társadalomképet állítva követendő példaként hallgatósága elé). Ezután kifejtette azon nézetét, amely szerint a posztmodem irodalom zsákutca, mert a posztmodern szövegeknek nincs valóságtapasztalatuk, s a posztmodernek számára ez a konferencia (pontosabban annak témája) is elfogadhatatlan. Mint megjegyezte, reméli, hogy lehetőleg még a kilencmillió koldus országának megvalósulása előtt eltűnik a posztmodern irodalom. Vasy ezután arról beszélt, hogy az 1989/90-es fordulat egyik legjelentősebb eredménye a cenzúra megszűnése volt. Ezután már nyíltan lehetett Trianonról, a szovjet-magyar viszonyról, 1956-ról beszélni, s nem kellett állandóan a szomszédos országok érzékenységére való hivatkozással megkerülni a határon túli magyarok sorskérdéseit. Előkerültek az addig kiadatlan szövegek: a Rákosi-rendszer börtönlirá- ja, megjelenhettek Márai Sándor és Faludy György müvei, Vas István Teleki Pál emlékezete és Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versei, Nagy Gáspár, Petri György és Utassy József ismeretlen, betiltott versei, sőt kötetei. Vasy kiemelte Juhász Ferenc Krisztus levétele a keresztről (1993) című eposzát, amely felfokozott látomásosságával tér vissza újra 1956 emlékéhez, majd pedig Nagy Gáspár költészetének értékeire hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a magyar irodalom egészéből Nagy Gáspár költészete őrizte meg leginkább 1956 örökségét, erkölcsi érzéke tiltakozott az 1989/90-es fordulat utáni viszonyok ellen. Juhász Ferenc és Nagy Gáspár életműve mellett továbbá Petri György, Orbán Ottó és Csoóri Sándor lírájára hívta fel a figyelmet. Míg Nagy Gáspár elégikus alkat, addig Petri ironikus, Orbán Ottó pedig rap- szodikus lírát müveit. Vasy Géza szerint Petri liberális világszemlélete miatt értette félre Nagy László költészetét, s tagadta a nemzeti értékeket — sőt: kései költészetének haláltudata nyomán szinte minden értéket tagadott. Orbán Ottóra ezzel szemben a következetes értékelvűség jellemző - és pontosan emiatt nem emelték be őt a posztmodem kánonba. Csoóri kapcsán kiemelte a költő távlatos nézőpontját az ország sorsát illetően, amely által a nemzeti költő rangját érdemelte ki (egy lehetséges Pető- fi-Ady—Illyés-sorban), majd megemlítette a költő hírhedt, nagy vitát kavaró, 1990-es, a Nappali hold cimü esszéjét, amely nyomán kitiltották a legtöbb magyarországi irodalmi lapból, s hozzátette: a költő pokoljárása ma is seb, de vállalja hazájáért.
