Irodalmi Szemle, 2009

2009/10 - JUBILÁNSOK - Antalík József versei (Csak álom volt..., Kurta vágta, Ragadd meg, Útra kelsz, Boldog, ki a ..., Küldjél vissza)

84

Antalík József versei

Küldj él vissza

Nem leértemre, nem akarva,

Sírva jöttem új utamra.

Más világon, lenn a földön Várt reám egy csodás börtön.

Bár van szabad akaratom, Börtönömet nem nyithatom.

S bilincsekben, zárt ajtaját,

Lehet, soha nem töröm át.

Habár lelkem, úgymond, szabad, Testemtől függ, meddig marad.

Test a halál rabszolgája,

S lelkét veti parancsára.

Csak a halál őfensége Ereszt át az öröklétbe.

Vajon így van? Talán igaz,

Szentül hisszük, valóban az.

De még nem jött senki onnét,

Élő vagy holt, hogy tanúként Vallja: igaz, miben hittünk, Öröklétben pihen lelkünk...

Ne büntess meg haragodban,

S küldj a földre vissza, Uram!

Hogy még egyszer, úgy mint ember, Lenn a földön bűnhődhessem!