Irodalmi Szemle, 2009

2009/10 - JUBILÁNSOK - E.Fehér Pál: Az „orosz Švejk” írója Vlagyimir Vojnovics

76

E. Fehér Pál

talását védi a protekcióval szemben. Pirruszi győzelmet arat: egyszobás lakását kétszobásra cserélheti a moszkvai írószövetségi lakótelepen, ám a végeredmény szerint mégiscsak ő a vesztes, hiszen szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy ő, a tehetséges írástudó alárendelt tagja a társadalomnak, az írói közösségnek, és ellenfele, egy Ivanyko nevezetű irodalmi bürokrata, akinek „életműve” egy Tajvanról szóló, 44 oldalas brosúra - magas pártfogói révén - összehasonlíthatatlanul jelentősebb privilégiumok birtokosa lehet. (Az élet tréfája: az emigráns Vojnovics néhány hónapra, egy amerikai egyetem meghívására az Egyesült Államokba érkezik és szolgálati lakásának szomszédja újra a rendszerhü, ám korrupt szovjet diplomata, Ivanyko lesz, aki ezúttal az ENSz alkalmazottja...)

A „főmű” mindenképpen a Csonkin, teljes címén: Ivan Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai. Az ötlet még 1958-ban keletkezett, 1963-ban kezdte írni a regényt, 1968 táján fejezte be az első kötetet, aztán következtek a kiadás megpróbáltatásai. A szovjet közegben ez teljesen reménytelen kísérlet volt: még azok is, akik általában támogatták az írót, idegenkedve fogadták a háború és a hadsereg szatirikus ábrázolását. Természetesen az emigráns sajtóban látott napvilágot először, ú- jabb parazsat gyüjtvén a szerencsétlen szerző fejére. A második kötetet (A trónkövetelő) 1979-ben fejezte be, a harmadik könyv (A menekült) pedig már a XXI. század terméke: 2007-ben látott napvilágot. Összesen csaknem ezer oldal... „Úgy tűnik, hogy megérdemelt helyet vívtam ki a rekordok könyvében. Ez a regény, egy év híján, félévszázadig íródott...” - jellemezte a munkáját Vojnovics, abban a stílusban, amelyben a műnek sajátja.

Ki ez a Csonkin? A leghelyesebb, ha Pahomov ezredesnek és Jarcev politikai biztosnak, parancsnokainak a Belügyi Népbiztosság számára írott „jellemzését” idézem: „Csonkin, Ivan Vasziljevics közlegény, születési éve 1919, orosz, nőtlen, pártonkívüli, iskolai végzettsége: befejezetlen elemi, fogatosként teljesített szolgálatot a 249814-es számú egységben 1939 novemberétől. Szolgálatteljesítése idején fegyelmezetlenséget, csavargást tanúsított, kötelezettségeit hanyagul teljesítette. A szolgálati fegyelem, illetve a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg szabályzatának megsértése miatt 14 esetben kapott figyelmeztetést. Alacsony képzettsége és szűk világnézete miatt a politikai felkészítés során passzívan viselkedett, írásbeli feladatait nem készítette el, az aktuális politikai kérdésekben és a tudományos kommunizmus elméleti megállapításaiban nehezen igazodott el. Társadalmi munkát nem végzett. Politikailag elvhű, erkölcsileg szilárd.” A kitalált dokumentum - híven dokumentálja a kort: Csonkin rossz katona - írják a parancsnokok, hiszen, ha a belügyi szervek érdeklődnek utána, nem lehet másként, hogy gyanús az istenadta, viszont a teljesen negatív kép árnyat vethet rájuk is, ezért jelenik meg az utolsó mondat: mégiscsak jó katona az, aki elvhű és szilárd erkölcsű.

A Csonkin - ugyanúgy, mint a Švejk vagy a Lasik Roitschwanec - szigorúan realista a részletekben és fantasztikusan túloz az egészben, hogy a valóság groteszk lényegét feltárhassa. A regény a katonai lét hétköznapjaiból vált át a nehezen