Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Horea Garbea tárcái - Lordok és bojárok, Nosztalgia, avagy..., A kormány ellenében!, Romgol, Nosztalgia, A Toyota mosolya, Prostitúció és dörzsöltség (Balázs Boróka fordításai)
64 Horea Garbea tárcái Lordok és bojárok Két civilizáció között a legszembetűnőbb különbség a társadalom csúcsát képviselők szűk körében mutatkozik meg. A legalján, a kétkezi munkások között nincs lényegi különbség, csak az, ahogyan odafent gondolkodnak róluk, és ahogyan felülről irányítják őket. A nyugati arisztokrácia és a mi bojárságunk között az a különbség, hogy náluk a nemesi cím öröklődött. Angliában a grófi cím, a mai napig nemzedékről nemzedékre száll, olyan családok is vannak, amelyek már a 45-ik nemzedékig jutottak. Egy herceg elveszíthette kastélyát a lóversenyen, vagyonát a kártyán, akár a fejét is vehették, fia mindenképp herceg maradt. Nálunk a bojári kaftán és a gyűrű, nem volt természetes úton örökölhető. Az országbírónak vagy a fegyverhordozó fiának magának kellett boldogulnia. Mert majdnem a nulláról indult. Az uralkodónak természetesen kényelmesebb volt. A „tisztségviselők körforgásának” elvét gyakorolta, amikor hatalomra került, egyáltalán nem zavarta, hogy a kiválasztottak előző generációja szerény helyet foglalt el a nemesi névjegyzékben. A klasszikus mondás szerint: „a parasztokból, hamisítatlan bojárokat faragott”. Lehet, érdem szerint is. De sokkal valószínűbb, hogy a kapott ajándékok alapján. Most gondoljuk csak el: milyen értékes lehetett egy paraszt, amikor hirtelen a fejedelmi tanácsban találta magát, első generációs lévén esetlenül, tele gátlásokkal, nehezteléssel. A régebbi nemesek pedig a felkapaszkodottaknak járó megvetéssel tekintettek rá, újabb ellenséges érzületeket keltve. Ebből fakadtak az összeesküvések, megbuktatások, végzetes politikai ügyetlenségek és a társadalmi ranglétra csúcsát jellemző egység hiánya. Ezzel ellentétben a lord, aki annak született, kiskorától úgy is viselkedett. Tudott bánni a rangjával és az evőeszközzel. A Lordok Házába kerülve, egyenrangú személyek vették körül, így legnagyobb természetességgel illeszkedett be. A király száműzhette, elkobozhatta a vagyonát, de címétől nem foszthatta meg soha. Innen ered az utódot megillető törődés, a kiváló neveltetés, amely által haladt minden előre, a maga rendje-módja szerint Nálunk a dolog fordítva működött. A szerencsés és merész bitangok elvehet- ték a törvényes fiák helyét, és még annál is többet. A körülményektől függően. A dolog ismétlődött minden uralkodó idejében, a nemesi méltóság minden szintjén, úgyhogy a társadalom krémjét többnyire felkapaszkodottak alkották. Következményeit közvetlenül érezhetjük, viseljük a mai napig. A „természetes jog” nem minden esetben mérvadó, de a jelenlegi elit valóban gyanús. Jellemző, hogy apokrif vallomások szerint, az ’50-es években egészséges
