Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Végh Péter: A lépcső
56 Végh Péter elbeszélte, hogy a helyi gimnázium magyar-történelem szakos tanára. Egyedüli nagy szenvedélye az írás (a sörözést, cigizést persze diszkréten elhallgatta). Benne az utóbbi időben minden szöveggé válik, ha akarja, ha nem. Most is azért van szüksége erre a számlaszámra, mert külföldön megjelent egy cikke, s a kiadó a honoráriumot szeretné átutalni. Közben majd kiguvadtak a szemei. Egyre bámulta a lányt, nem győzött betelni diszkrétnek semmiképpen sem mondható bájaival. Mert Sztella épp olyan volt, mint egy kis vörös angyalka, egy Cupido- vagy Amor-féleség, amilyeneket a hídfőkön és a barokk házak homlokzatán látni, pucéran, aranyos kunkorikkal, karokkal, lábakkal, dús kebellel. Az angyal kezében íj, a derekára csatolt tegezben nyílvesszők. Egyszer csak, ki tudja, mi ütött belé, talán egy ilyen angyalka nyílvesszője találta szíven: meghívta a lányt a napokban esedékes iskolabálra. Erre felragyogott a lány szeme, mint a rubinkő, és kész-örömest elfogadta a meghívást. Hát igy kezdődött. Mintha csak tegnap lett volna. 6/ Egy héttel később Sztella egy olyan pirinyó, szoknyának semmiképp sem nevezhető micsodában jelent meg az iskolabálon, amely éppen csak eltakarta hátsó fertálya meredek partjait. Magas sarkú lakkcipőbe, fehér alapanyagú, virágmintás selyemharisnyába bújtatott formás lábai nagy feltűnést keltettek. A tanár úr kicsit kellemetlenül érezte magát, amikor kollégái és tanítványai egymás közt sugdosva vitatták meg kedvese kirívó szerelését. Szeretett volna a föld alá süllyedni szégyenében. A bálon sokat táncoltak, nevetgéltek. Alfi teljességgel megkótyagosodott. Amikor a bálteremben fülledtté vált a levegő, kitárták az ajtókat, ablakokat, s ők, a tanári kar ámulatára kézen fogva sétáltak ki friss levegőt szippantani. Egy félreeső pádon ücsörögtek, a csillagos eget bámulták. Alfi erős késztetést érzett arra, hogy átölelje és szájon csókolja a lányt. 7/ A flört szépen alakult. Pár nappal később Stella beinvitálta őt a lakásukba. A szülei éppen nem voltak otthon. Ebből az első együttlétből szinte semmi sem maradt meg Alfi emlékezetében, csupán Stella bódító pacsuliillata és testmelege. A teste úgy sütötte, úgy járta át egész lényét, mintha egy forró cserépkályha közelében tartózkodna. Hamar kiderült, hogy Stella még érintetlen, hogy elvégezte a közgázt, s hogy nem is olyan régen lépett be a bankba. Alfiról is kiderült, hogy zöldfülű. Igaz, már sokadik éve tanít, de még nincs sok élettapasztalata, se komoly kapcsolata. Stella, miután elvesztette szüzességét, leszokott a rikító színű ruhákról, selyemharisnyákról, ajakrúzsokról, körömfestékekről. Nem akart többé feltűnni. Aztán rövidesen önállósult. Lakást, bútort, kocsit vett és Alfí egy napon beállított hozzá a cókmókjaival a tizennegyedikre. Azóta vadházasságban élnek. Hogy meny
