Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Tóth László: Amit a kultúra mondat velünk Vonások a hatvanéves Kulcsár Ferenc arcképéhez
15 JUBILÁNSOK Tóth László AMIT A KULTÚRA MONDAT VELÜNK Vonások a hatvanéves Kulcsár Ferenc arcképéhez A háttérhez, avagy Volt egyszer egy nemzedék Azok közül, akikkel annak idején együtt indulhattam, vagyis az 1960-as évek első felétől nagyjából az évtized végéig kirajzók - vagy, másképpen, egy-két kivételt (az egyik oldalon Németh Istvánt, a másikon Varga Imrét és Varga Erzsébetet) leszámítva, az 1940-es években születettek - közül októberben Kulcsár Ferenc is betölti a hatvanadik életévét. Még Varga Imre van hátra, s Varga Erzsébet is hátra lehetne, ha élne. S ezzel kész: elérkeztünk, egykori szépreményü fiatalok, vehemens lázadozok, az öregkorhoz: ki már évekkel ezelőtt átlépte a küszöbét, ki - mint Kulcsár, Varga és én - még csak most toporog a közelében. Már akik megéltük, megérhettük a hatvanat. Hisz az épp tíz éve halott, negyvennyolc évesen eltávozott Varga Erzsin kívül többnek közülünk nem adatott meg ez a kegy (vagy talán ők a szerencsésebbek?): a sort - versantológiánk, az 1970-es Egyszemű éjszaka szerzőivel kezdve - Szitási Ferenc nyitotta meg 1986-ban, negyvenhárom évesen. De nincs már köztünk Mikola Anikó (1996-ban ment el, ötvenkét évesen) és Kmeczkó Mihály sem (2004-től, fél évvel a hatvanadik születésnapja előtt halt meg). Az 1937-es születésű Németh Pista volt köztünk a legidősebb, aki viszont jócskán túlment a hatvanon: hatvannyolc évesen búcsúzott az élettől 2005-ben. S ha a prózaírókra, kritikusokra is kiterjesztem a figyelmem: Mészáros Károlynak 2002- ben, két hónappal túl a hatvanadik születésnapján mondta fel a szíve a szolgálatot, a lényegében hozzánk csapható Dusza Istvánnak pedig ötvenegy évesen, 2002-ben; Zalabai Zsigmond meg 2003 karácsonyán, egy hónappal ötvenhatodik születésnapja előtt dobta be a törülközőt. Ha jól összeszámolom, mára alig maradtunk itt közülünk többen, mint ahányan már elmentek, s az élettel egyelőre még tovább veszkődők közül is többen teljesen félreálltak már (mint például Mészáros László, s például Kövesdi Jánosról sem tudni, hol van), de kihúzódott a pálya szélére Keszeli Ferenc, Bereck József, Kovács Magda, Fülöp Antal és Aich Péter, s egyfajta szélárnyékban építgeti s őrizgeti tovább csendesen önmagát Varga Imre és Kulcsár Ferenc is, miközben Lacza Tihamér komótosan átcammogott a tudomány- és technikatörténeti szakíráshoz és ismeretterjesztéshez, s úgy tűnik, Bodnár Gyula is félretette irodalomkritikusi tollát, s pillanatnyilag jóformán csak néhány kispubli- cisztikai műfajban kamatoztatja sokoldalú tehetségét - mindössze Grendel Lajos
