Irodalmi Szemle, 2009

2009/10 - Kulcsár Ferenc versei (Egy nap az örökkévalóságból, Irodalmi est, A vers, A húszezer-egyedik napon)

II

Kulcsár Ferenc versei

Egy nap az örökkévalóságból

Az a lény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Naponta sokszor gondolok erre.

Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.

Kosztolányi Dezső

Én nemzetem, fiad vagyok, naponta egy órát

veled sétálgatok. Dajkállak szívemben két órát, csitítgatva, aki

görbe szókat szól rád. Három órán keresztül

kicsi bölcsőmet rengető, jó szülének nevezlek,

s négy órán át önfeledten szeretlek. Én nemzetem, jámbor

istenfia vagy, keresztre van téve mindenegy szavad,

s én, aki az átkok oldását keresem, e vérző szavakat

a keresztről leveszem. Öt órán át magasztallak,

hat órán át vigasztallak, pokolra taszított,

feltámadt nemzetem ó, múltadat, jövödet arcvonásaimban viselem.

Én nemzetem, az vagy nekem, mint bűnözőnek a kegyelem: szavakat keresek létedre, mint az Úr az Életre, hisz nélküled a halálom is értelmetlen lenne.

Hét órája veled vagyok, minden ügyet hátrahagyok, ódát írhassak nevedre, én nemzetem, életedre.

Babusgatlak, pólyái lak, mikor nem vagy, kitalállak,

nyolc órája te forogsz meg én a mindenség gyémánttengelyén.

Megölhetetlen nemzetem, kilenc-tíz órát légy velem,

mint csecsemőt, ringass-rengess, szoríts forró kebeledhez:

te vagy a mindenem tüznehéz hatvan éve,

csudajóság, búzakéve. Tizenegy órája szeretlek,

s bár ki vagyok téve az ebeknek, jó veled a mindenségben szállni,

s nevetni, sírni, suttogni, kiabálni.

Halottaink szemüregéből is fény felé kúszó nemzetem, bizony, bizony, fiad vagyok, tizenkét órája te szegény gazdagod, szerelmesed, aki verset körmöl hozzád, te szabod meg titkon az életem hosszát. Tizenhárom órán át dédelgetlek, szerelmem,