Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - Csehy Zoltán: Orpheusz teste (A mitológiai referencialitás szerepe Kovács András Ferenc kavafiszi versében)
Orpheusz teste 7 épp az „isteni dalnok” (a versben „sok isten dalnoka”) énekli el a legbizarrabb szerelmi történeteket, sőt Jupiter és Ganymedes viszonylatában legitimálja is majdani, Eurydice elvesztése utáni nemi identitásának misztifikált természetességét.17 Orpheusz mássága inkább mások számára feldolgozhatatlan idegenség: a női nem iránti közöny a reproduktív testiség iránti közöny is, mely a potenciális fizikai átörökítés lehetőségének kiiktatásával jár. A kultúra, a művészet ösztönösségének kiiktatása a mítosz e pontján legalább olyan erős, mint Kovács András Ferenc versében a pogány-keresztény kontraszt, sőt meg merném kockáztatni, hogy a két ellentét szoros metaforikus összefüggésben áll egymással. Makowski felhívja a figyelmet arra is, hogy a kilencedik könyv zárlatát képező Iphis-történet mintegy kontrasztot alkotva készíti elő Orpheusz mítoszának elmesélését: egy leszbikus affér heteroszexuális feloldása feszül itt szembe egy heteroszexuális affér homoerotikus feloldásával.1“ Előbb a sikeres betagozódás biológiai programja győz, majd pedig a terméketlen vágy válik transzcendenssé, mintegy kijátszva az emberi fiziológia materiális természetét. Kétségtelen, hogy Orpheusz biszexuális beállítása és az oppositio in imi- tando elvének markáns jelenléte sokban járult hozzá Ovidius Orpheuszának paro- disztikus olvasatához, illetve Ovidius életművének hagyományos értékbeli alárendeléséhez Vergilius géniuszának heroikus viszonylatában. Orpheusz mint tragikus szerető, mint az orphikus misztériumok alapítója azonban nemcsak (ahogy a szakirodalom előszeretettel hangoztatja)19 Vergilius és Ovidius egybeolvasásakor kerül szembe egy nőies, nőgyülölő, pederaszta Orpheusszal, hanem - ami sokkal fontosabb, és ami Ovidius retorikai zsenialitását mutatja - Ovidiuson magán belül is. Kovács András Ferenc és általa Kavafisz olvasatában szó sincs paródiáról vagy tudatos értékdevalválásról: Orpheusz identitása már a katalógus összeállításakor evidens és meg sem kérdőjeleződik. A Kovács András Ferenc-vers kiskatalógusában szereplő történetek közül itt szerepel Ffüakinthosz és Apollón szerencsétlen szerelmének története is. Kovács András Ferenc phanoklészi katalógust kinál fel: homoerotikus mítoszok tárházát vonultatja fel, melyek a homoerotikus vágy számos alakváltozatát éppúgy magukban hordozzák, mint a rájuk rakódó allegorikus történések szimbolikus sokaságát. A lista Apollón isten szerelmi történetével indul, mely Ovidiusnál Orpheusz szájából hangzik el, ezután a félisten Héraklész következik, akinek fiúszeretőjét a forrásnimfák ragadták el, majd a Narkisszosz és Ekhó mitosz homoerotikus variánsa, melyben Himerosz Ekhó helyébe Ameinioszt tette, s így hajtott végre sajátos szempontú mítoszkorrekciót, miközben megőrizte az önmagára irányuló vágy ambivalenciájának kérdéskörét is. A müvek helyén azok tárgya áll: egy árkádikus világ kultúrtörténeti makettje, melyet annak metatáj jellege tesz igazán izgalmassá. Egy koherens mitográfia rugalmas rendszerét kapjuk itt, mely a hangsúlyozottan pogány értékrend hierarchiájának csúcsát jelenti. Flimerosz-Orpheusz mondta el ezeket a történeteket, melyek után most végre saját történetét készül eposzba önteni. A saját
