Irodalmi Szemle, 2009

2009/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Angyal László: Az irodalmi névadás Krúdy Gyula Asszonyságok dija című regényében (tanulmány)

76 Angyal László lapítja az íróról, hogy annak legnagyobb alkotása a stílusa. Ha ez a sarkított vélemény meg is kérdőjelezhető, az semmiképp sem vonható kétségbe, hogy Krúdy művészetében kitüntetett szerepe van a stílusnak. Ezt én is axiómának tekintem, ezért is tartom meglepőnek azt a csekély érdeklődést, amely eddig Krúdy név­adására vonatkozóan megmutatkozott. A legtöbb ilyen jellegű elemzés a Szindbád- kötetek körül mutatkozott meg. PETHŐ JÓZSEF a Krúdy-névadást az Aki az igazi nevünkön nevez végre tételmondattal jellemzi. A regényben használatos személy­nevek árnyaltabbá, pontosabbá teszik az író nyelvéről mondottakat. Mintegy konk­lúzióként vizsgálom és osztályozom a névanyagot, és a funkcionális stilisztika elvei alapján minősítem, elemezem. A regényben a következő női nevek fordulnak elő: Natalin szolgálólány, Haverda Mariska, Margit rabnő, Marica, Huszár Manci, Krúz Károlyné, Olcsavszky Olga, Radios Mária, Mari, P. Jánosné, P Jánosné leánya, Kisfuvaros Rózsi, P. Margit, P. Erzsébet, Puskás Margit. Ebből is látható, hogy nem számottevő a női nevek száma, de azok jelentéshordozók. A legtöbb ezek közül csak keresztnév. A nőkkel való bensőséges világának egyik kifejezési formá­ja, hogy a nők nagy része csak keresztnéven említtetik: Mária, Manci, Natalin stb. A különböző társadalmi rétegekhez kötődő nevek különböző evo-katív erejű stílé- maként funkcionálnak. Natalin például egy egyszerű szolgálólány. A női nevek egy része láthatóan a keresztény hitvilághoz kötődik: Mária, Erzsébet stb. Egy név sze­repel több névváltozattal: Mária-Marica. Az író többször is említi a nevet, de a Marica szerepel domináns névváltozatként. Ezek a női nevek is azt tükrözik, hogy Krúdy ritkán nevezi meg a női alakokat teljes névvel, esetükben azonban több­ször szerepel a becézési forma. Érdekes, hogy csak egy valóságos női név szerepel a regényben: Radios Mária, aki az író nagyanyja volt. Előfordul az is nála, hogy a beszélő név nem a névviselőt jellemzi, hanem a történet valamely más szereplőjére vagy mozzanatára utal. Például: Ez a lány Natália, akinek klasz-szikus beszélő ke­resztneve a születéssel kapcsolatos, Natália születése a regény méltán hires nagyje­lenete. Érdekes, hogy Szindbád is felbukkan a regényben: A kapitány ordított fáj­dalmában, de a nőnek lábnyomát nem találhatta. Elrepült talán annak a griffmadár- nak a hátán, amely már Szindbádot is vitte. Krúdy ezt a nevet is a történelemből, a mondavilágból vette. A személynevek egyik sajátos csoportját képezik az ún. valóságos nevek és szereplőnevek: Cholnoky Viktor, Jókai. Ezeket egy csoportba sorolom, mert egy sajátos művészeti, irodalmi szemléletről, ízlésvilágról vallanak. Mindenképpen fel­vetődik itt az az írói magatartás, amely arra enged következtetni, hogy Jókai örök­sége mérvadó volt a számára. Regényére, Az aranyemberre hivatkozik is. Czifra János kettős életét, az Élet és az Alom dualizmusát talán Tímár Mihály ket­tősségéről mintázhatta. Az iró szerepelteti is a Jókai-regényből vett neveket: Tímár Mihályét és Noémiét. További intertextuális mozzanat, amikor az író Paul de Kock regényeit említi. Következő irodalmi példa Kemény Zsigmond említése: Kemény Zsigmond, a komor regényíró a Svábhegyen. Interkul túrái is jelenségként tartom

Next

/
Thumbnails
Contents