Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - TÓTH LÁSZLÓ 60 ÉVES - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században(34)A prózafordulat regényei
56 Grendel Lajos monstre könyvben adott közre, a textualitás elve immár maradéktalanul érvényesül, s egy olyan új - posztmodemnek nevezett - prózapoétikát alapoz meg, amely radikalizmusát tekintve csak a Praehez fogható következetességgel számolja fel mindazt, amit a közmegegyezés regénynek tekint. „A Bevezetés egyes fejezetei [...] nem [...] képeznek organikus zárt epikai folyamatot [...] Nyitottságuk a megal- kotottság olyan mozzanataiból származik, mint a fordított zárójelezés, a szöveg- montázs-technika, a jelölt vagy jelöletlen idézésmód, a bricolage és a patchwork összeillesztésformái, utalás, rájátszás, folyamatosan fenntartott ismétlődés, visszatérő szövegbetétek alkalmazása vagy a filológiai »szövegromlások« imitációja.” - írja Kulcsár Szabó Emő.(9) A Bevezetés.. .-nek nincs fő- és mellékcselekménye, nincs szüzséje, nincs központi témája, nincs a szöveg középpontjának tekinthető fő motívuma - nincs középpontja. Vagy másképpen: bármi bárhol lehet a középpontja, az édesanya haldoklását elbeszélő A szív segédigéi ugyanúgy, mint a Kis magyar pornográfia anekdotafüzére. A szöveg nem valahonnan halad valami felé, hanem minden irányban nyitott. Nyelvek és beszédmódok összjátéka, sokszólamú, aleatorikus mü, amely olvasójából kikényszeríti, hogy beidegződéseit és olvasási reflexeit felülvizsgálva, maga is aktív részese legyen a mü létrehozatalának. Ha az olvasó ettől elzárkózik, nemigen tud mit kezdeni ezzel a könyvvel. Ebből az irányból (a befogadóéból, aki persze nem valaminő egyszemély) nézve, a Bevezetést akár istenkísértésnek is nevezhetném, hiszen az ennyire nyitott művet fenyegeti leginkább a széthullás, az inkoherencia s az ebből következő totális művészi kudarc vagy művészi infarktus veszélye. A Bevezetés (vagy a Praejszerű müvek a lehető legmesszebbmenőkig személyiségfüggőek; megbirkózni művészi kihívásaival csak a koherens, biztos alapokon nyugvó értékrenddel bíró személyiségek képesek. Ezzel összefüggésben érdemes Szegedy-Maszák Mihály tanulmányából idézni: a Bevezetés „végkicsengésével hagyományos értékek fönntartását erősíti meg, s ennyiben visszafelé tekint, így próbál úrrá lenni a teljes értékviszonylagosság kísértésén, amely a posztmodem kultúrában hallgatólagos alapigazságnak számít, de a Bevezetés teremtette világban végül nem is minősül elfogadható föltevésnek, noha a könyv alaposan mérlegeli messzemenő következményeit, és rendkívül nehéz küzdelmet folytat velük.”001 A Bevezetés koherenciáját annak a szöveg mögötti értéktartománynak a koherenciája biztosítja, amelynek kulcsszavai, vagy miként Kulcsár Szabó Ernő nevezi: világképének értékállandói, a szerelem, a haza, anyanyelv, hit, tradíció. Hogy ezek „hagyományos” értékek? Nyilvánvalóan - a magyar irodalom telítve van velük Ady és Németh László messianizmusától kezdve Wass Albert nemzeti romantikus pátoszáig. Esterházy Péter abban az értelemben megy szembe ezzel a tradícióval, hogy megfosztja őket a különféle ideologikumok rárakódásaitól, hogy akarva vagy akaratlanul arra figyelmeztet, ezekért az értékekért mindennap, újra és újra, meg kell küzdeni. A Termelési-regényt, de főleg a Bevezetést nevezi prózafordulatnak a szakma. Esterházy művészi látásmódjának, nyelvfilozófiájának hatása alól nemcsak az
